„A 2350. évi I. törvény az emlékek áthagyományozásáról
Az Exoverzum Tanács annak érdekében, hogy az emlékek által őrzött értékek (tudás, érzelem, kötődések, stb.) ne vesszenek az Exoverzum végtelenjébe, a következő törvényt alkotja:
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
Alapvető rendelkezések
2/A. § * Az elhunytat halála után megilleti az Emlékek áthagyományozásának joga.
Amennyiben az elhunyt még életében rendelkezett emlékei felől, úgy azokat a hatóságilag igazolt örökös veheti át oly módon, hogy a saját emlék-kapszulája kapacitásának bővítésével feltöltik bele az örökölt emlék-kapszula tartalmát is. Azonban, ha az elhunyt nem rendelkezett emlékeinek öröksége ügyében, úgy az emlékkapszula további sorsáról az állam gondoskodik.”
Ki tudja, hányadszor olvasta már fel ezt a jogszabályt. Mert kell. Mert úgy lesz jogilag rendezett minden.
A folyamatban lévő örökösödési ügyre némileg több órát kell rádobnia, mintha az örökös elfogadta volna anyja emlék-kapszuláját, de az nem tartott igényt rá. Végül is, érthető. Mit kezdene egy férfi az anyja első éjszakás, babázós, pasizós, emlékeivel? Megy állami kezelésbe. Idővel találnak egy megfelelő őrzőt ennek az emlék-kapszulának is.
Emma Cox ügyvéd elsimított egy rakoncátlan tincset az arcából, aztán leült és diktálni kezdett a számítógépnek. Közben el-elkalandoztak a gondolatai. Az emlék-kapszulák tartalmát ismerve, hálát ad az Exoverzumnak, hogy nem a 20. században született. Most körmölhetne oldalakat, feleslegesen, amit a kutya sem olvas el.
Mindenki – na jó, majdnem mindenki – áldja Dr. Leo Finn kétszázötven évvel ezelőtti találmányát, az emlék-kapszula létrehozását. Aki üdvözli ennek a vívmánynak a létrejöttét, az a szeretett emberek emlékeiben való gyönyörködés miatt örül a lehetőségnek. Aki a fenébe kívánja az egészet, annak a családjában, baráti körében akadnak – 21. századi kifejezéssel élve – necces történések.
Eszébe jutott az is, amikor a férje emlék-kapszuláját megörökölte. Az övé volt a harmadik, ami hozzá került. Azt megelőzően az anyja, aki az Exoverzum Tanács elnőke volt majd rövidesen annak legjobb barátnője, egyben kollégája hagyta rá örökül az emlékeit egy kapszulában.
Felállt az egyébként kényelmes, párnázott, a test körvonalához folyamatosan alakuló fotelból, nyújtózott egy nagyot, és a liften lement a mélygarázsba. Beült a magától nyíló-záródó ajtó mögé, és utasította a légpárnás járművet, hogy vigye haza.
Útközben a forgalmat figyelte. A 2120-as ház előtt a halántékába nyilallt a fájdalom, de pár perc múlva nyoma sem volt. Hazaérve csak utasítania kellett az okos-ház gépesített személyzetét a fürdővíz, vacsora előkészítésére. Ő közben megnézte az üzeneteit. Telefonját bekapcsolva egy pillanatra felvillant a 2120-as szám…tizedmásodpercre. Utólag nem is volt biztos benne, hogy megtörtént.
Megfürdött, megvacsorázott és a kényelmes ágyban pillanatok alatt elnyomta az álom. Nem aludt jól, két óra múlva fel is ébredt. Feltámasztotta az ágy végét és félig ülő helyzetben az emlékek közt kezdett kotorászni. Gyorsan pergő képek jelentek meg a szeme előtt. Az anyja működési engedélyének száma, … anyja barátnője parkolójának száma,… a férje PIN-kódja. Össze-vissza csapongva, mintha az emlék-kapszula generáló megbolondult volna. Képtelen volt szabályozni az emlékképek felbukkanásának rendszerét. Egy közös volt ezekben a képekben: valamennyi a 2120-as számot villantotta fel.
Másnap Emma Fox már hajnalban elkezdte a 2120-as szám folyamatos megjelenésének rejtélyét felkutatni. Átpörgette a régi bírósági, és nyomozati akták, orvosi jelentések, a proszektúrák, a földhivatali okmányok, orvosi jelentések online adatbázisát. Semmi!
Mit nem nézett még meg? A törölt aktákat! Igen!
Hosszas kutakodás után egyetlen helyen merült fel a 2120-as szám – egy titkosított kísérleti program nevében: DEL{01/a}xxxx-2120/2350-masjjajhj-kiserleti- projekt. Felelos: dr. Oliver Cook
…és egy mondatfoszlány, amit sikerült előásni: „….nem szabad túlélniük….”
Azonnal rávetette magát a híroldalak archívumára. A 2120-as évet vette górcső alá. Ott bukkant rá egy viszonylag rövid hírre, miszerint Magda Fox – ő Emma édesanyja – a Bűnügyi Felderítő Szakosztályt a 20-25 éves korosztály körében tömegesen előforduló halálesetek kivizsgálására utasította. Emma még emlékezett arra az időszakra. Gyerekként nagyon hiányolta anyját, aki akkortájt minden percet ennek az ügynek szentelt.
Azonnal megnyitotta anyja emlék-kapszuláját és visszaidézte azokat az éveket. Látta anyját idegesen, kialvatlanul, és rettegve. Azt is látta, hogy egy mikrokapszulába rejti ezeknek az éveknek a tartalmát. „Hát ezért nem emlékszem vissza arra az időszakra!” – gondolta. Tovább pörgetve az időt, látta anyját és a barátnőjét sugdolózni… . Aztán egyre halványultak a képek, de azt még érzékelte, hogy anyja a nappali falán függő képen matat.
Felpattant és a képhez lépett. Alaposan szemügyre véve sem tapasztalt rajta semmit. Nagyítást! – szólt hangosan. A festmény kisebb területei egyre nagyobb méretben mutatták meg magukat. A kék, festett lepel egyik barázdájában Emma egy kis narancsszínű pontocskát fedezett fel. Egy lézertű hegyével kiszabadította a helyéről, és az emlékkép-kapcsolatépítővel az anyja emlékeihez csatolta.
A rövid visszatekintéstől elállt a lélegzete. Az adatok szerint anyja egy eltitkolt, engedélyezés nélküli orvosi kísérleti program szövevényét fejtette vissza. Oliver Cook már meghalt, de a munkát folytatja valaki. Lényege, hogy dr. Finn ötlete nyomán elítélt bűnözők, sorozatgyilkosok emlékképeit csempészik fiatalemberek emlék-kapszuláiba, és megfigyelik azok hatását azok életére, további cselekedeteire. Amikor ezek a fiatalok elkezdtek az emlékek hatására ámokfutni, megijedt a Cook-féle csapat.
Mivel ez a 2120- as kísérlet nagyon félrement, az alanyokat egyszerűen likvidálták. (…nem szabad túlélniük….) Ezek voltak azok a halálesetek, amikről a híradások is megemlékeztek, és amelyeknek a felderítését anyja szorgalmazta. A jelek szerint innen sikerült visszafejtenie a történéseket, és ezt megosztotta a kolléga-barátnőjével is.
Tehát az orvosi műhiba anyjánál, és az öngyilkosság a barátnőjénél megrendezett gyilkosságok voltak. Kicsit mélyebbre kotort anyja örökségében és az archívum adataiban. Kiderítette, hogy Cook doktor egy elhagyott magánklinikán tartózkodott a leggyakrabban. A klinika adatai szerint folyamatosan üzemel, holott már vagy 50 éve nincs a működő klinikák listáján.
Telefonált párat, és amikor megjelent az Exoverzum Fegyveres Erő csapata a harci öltözetben, röviden ismertette nekik a tényállást. Annyit kért csak, hogy kimehessen a csapattal a helyszínre.
A kihaltnak hitt magánklinikán szorgos munka folyt. Az E.F.E. csapat megjelenése megakasztotta a tevékenységet. Pillanatok alatt őrizetbe vették a fehér öltözetes férfiakat és nőket. Az illegálisan ténykedő orvos-csapat vezetője Cook fia volt, aki apja kísérleteit akarta magasabb szintre fejleszteni A bilincsek automatikusan kattantak a bokájukon.
A lefoglalt kísérlet dokumentációját kimentve Emma meglepetten olvasta a kísérletbe bevonni szándékolt személyek közt a saját nevét. A szemetek! Nem elég, hogy két szeretett ember áldozatul esett a nagyzási mániájuknak, most őt is prédának tekintették.
Emma Fox a történtek után felkereste az Exoverzum Tanácsot, és módosító javaslatot tett az emlék-kapszulák öröklési folyamatának átvilágítására, amit a Tanács elfogadott és azonnali hatállyal érvényt is szerzett neki, miszerint: „Az emlék-kapszulák tartalmát tilos felhasználni bármi nemű kockázatos cselekményhez. Az emlékképek csupán felidézésre és megszemlélésre vehetők igénybe.”
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
