Fortune teller
/

Meghasonlott újévi jóslat némi rosszkívánsággal

129 olvasó

Meglátogattuk a Nancy nevű felesége mellett tevékenykedő Julien Nostradamust, a világhírű jós másod-unokatestvérének egyenes ágú leszármazottját és rávettük, hogy a nagy elődtől örökölt képességét meglobogtatva jövendölje meg, mint hoz majd nekünk a 2018-as esztendő.

– Leszögezem – mondta Nostradamus, és egy kalapáccsal leszögezte az asztalra a jóféle brétagne-i szél által csapkodott viaszosvászon abroszt –, hogy az ősnagybácsimmal ellentétben én csak világos és egyértelmű jóslatokat mondok. Mire kíváncsi az úr?

– Természetesen a nagy horderejű politikai kérdések érdekelnek – mondta kiküldött tudósítónk, Szatymázi Gyomáz brétange-i nyelvjárásban, nehogy a jós félreértse.

– Fájdalom – mondta a jós ivadék, miután megtapogatta csúz által hasogatott derekát –, politikával nem szolgálhatok. Az én szakterületem az, amivel senki más nem foglalkozik. Ilyesmiről kérdezzen, aztán távozzon Isten hírével.

Tudósítónk belenézett a szemfájdítóan kies brétange-i tájba, majd megitta az illendőségből felkínált 1996-os évjáratú Chateau Moulin de Noaillac Cru Bourgeois-t, és egy valóban frappáns kérdést intézett vendéglátóhoz:

– A magyar irodalom perspektívájáról szeretnék megtudni egyet és mást.

– A magyar irodalom… a magyar irodalom… – morzsolgatta szakállát a jós. – Nos, kérem, a magyar irodalom tekintetében egészen tisztán látok.

Tudósítónk lélegzet és csuklásvisszafojtva figyelt.

– Az Úr 2018-ik esztendejében föltűnik a magyar égen egy ifjú titán, aki fényes páncélban, telivér arabs paripán vonul be a magyar irodalomba…

– Pardon és bocsánat, mintha azt mondta volna, hogy mellőzi a politikát – vetette közbe tudósítónk.

– Mellőzöm is, ahogy csak lehet.

– De az előbb kiejtette a száján azt a szót, hogy arab. Tán csak nem azt akarja ezzel sugalmazni, hogy az illető egy bevándorló ivadék, aki jobbról balra írva hoz revolúciót a magyar irodalomba?

– Ilyet én nem mondtam, csupán azt, hogy arabs paripán jövel.

– Na látja! Máris ellentmondásba került önnön magával: nem száll le az arab témáról! Még ha bangladeshit mondott volna, vagy afgánt, végső esetben pedig szuahélit, az elmenne, de ez az arab dolog manapság nagyon kényes. Nem lehetne kihagyni a jóslásból?

– Szó se lehet róla! Ragaszkodom az arabshoz!

– Ha ragaszkodik, ragaszkodjon, pöcsöm szálába kapaszkodjon! Ez megbélyegző, tendenciózus magatartás! Az esélyegyenlőség jegyében nem lenne magának tök mindegy, hogy arabs helyett, mondjuk, lipicai paripán jön az nyamvadt író?

– Arra pórbál rávenni, hogy hamisítsam meg a jövendőt?! Hogy legyek egy csaló, korrupt szélhámos, aki telefonon keresztül osztja az észt, mint a politikusok?! Nem kérem, az arabshoz tűzön, vízen át ragaszkodom!

– Nem vegye zokon az uraság, de ha ennyire köti az ebet a karóhoz, vagy beszéljünk nyíltan: ha ennyire nevén nevezi a dolgokat, akkor maga gyűlöletbeszédet fejt ki! A politikai korrektség jegyében ugyanis elvárható, hogy az arabsokat nem szabad hovatartozásuk alapján kategorizálni vagy más pejoratív névvel megilletni!

– De ha egyszer arabs az a paripa!!! Ne feledkezzen meg arról a tisztelt kérdező úr, hogy Európa szerte mekkora kultusza és böcsülete van az arabságnak: Brüsszelben ott vannak az arab utcanévtáblák, most pedig a német rendőrség arab nyelven kívánt búéket a népnek. Ehhez képest egy sivatagból szalasztott gebe igazán kófic!

– Na tessék! Nem elég, hogy rásüti a sivataglakó bélyegét, most még le is fitymálja! Ez már túlmegy minden határon, ez a politikai korrektség sárba tiprása, a lehető legsötétebb fasizmus! Tudja mit? Dugja föl magának a jövendöléseit!

– Dugja föl maga! Vérliberális suttyó! Savanyodjon meg a belében az imént ivott marokkói lőre!

Tudósítónk pulykavörös ábrázatán kicsiny ablakokká tágultak a csodálkozástól elkerekedett szemei:

– A palackon az áll, hogy Chateau Moulin de Noaillac Cru Bourgeois!

– Más dolog az, ami áll és más az, ami ül! Manapság a bortól a paripáig minden behozatali. Ideszállítjuk, átcímkézzük és már mehet is a boltokba. Ezt nevezik beilleszkedésnek. A többi már színtiszta politika. Vagy maga a megjósolhatatlan valóság.

 

Kipcsák Jakab

(1976., Budapest) Színi kritikusként debütáló, de több műfajban is magabiztosan mozgolódó újságíró, aki az utóbbi időben novellákkal veteti észre magát. Írásai társhonlapunkon, az Irodalmi Élet virtuális hasábjain is fellelhetők. Jelenleg Pitu Guli ösztöndíjjal a Szkopljei Egyetem vendéghallgatójaként a perzsa-ószláv nyelvemlékek irodalmi vetületeit kutatja, és első novelláskötetének anyagán dolgozik, amelynek címe: Dojráni lakodalom.

2 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft