A Regénytár bűvös boltja
Érdekes és izgalmas olvasmányok minden mennyiségben

A 10-es szám bűvöletében

Kiruccanás a múltba

– Mit farigcsálsz, választópolgár barátom?
– Időgépet.
– Minek az néked, te rosszéletű?
– Vissza akarok menni a múltba.
– Ugyan miért?
– Hogy megfojtsam Platónt, mielőtt még föltalálta volna a politikát.

 

(Beküldte: eM)

 

 

Gyűlésezünk
A felszólaló elegáns, zakó meg nyakkendő, fehér ing, decens mosoly. Kezében  műbőr dosszié, ez rejti a papírokat –A/4-es amúgy, sablonos -, onnan fogja felolvasni a beszámolót, az értékelést. A felénél tart, hogy „amúgy toleránsak vagyunk, ami mostanában szignifikáns, de amikor rádöbbenünk, hogy a politikailag deviáns teamek szelekcióját a demoralizált társadalmi környezet determinálja” és itt valami összekeveredett a mindentudó jegyzet lapjai között. Az előadó belevörösödik, majd felnéz az érdeklődőkre, és emberi hangon befejezi a megkezdett gondolatot: „na, ha ez bekövetkezik, az gáz”. Itt tört ki először tapsvihar.

 

Szép az, ami
Szépségverseny = sok szép nő egy helyen ronda dolgokat tud művelni.
Szépségipari hír: Kés alá feküdt a királynő. A szépséges. Mielőtt aggódni kezdenének az olvasók, hogy epe, vakbél vagy valami ilyesmi-e, folytatódik az újságírás gyöngyszeme – amúgy online. Az orrát és a fülét kisebbre szabták, a melle nagyobb implantátummal gazdagodott, feneke a most oly divatos fazont kapta. Ő volt az első helyezett. Te jó ég, hogy nézhetett ki a második?

 

Magány felsőfokon
Néha olyan egyedül érzem magam – meséli szingli barátnőm –, hogy tárcsázom a mobilom a vezetékesről, és jó éjszakát kívánok magamnak. Néha még azt is megkérdezem, hogy telt a napom. Van, amikor el is mesélem.

 

Amikor az álom teljesül
Kicsit molett, középkorú szomszédasszonyom vágyakozva sóhajtott fel a múltkoriban: – Te, olyan régen nem szólított már le egy férfi, tudod, olyan igazi. Múlt héten a fővárosban töltött két napot, imád villamosozni. Boldogan mesélte a nagy kalandot: – Egyszer hozzám lépett egy fiatal szőke férfi, hát, inkább sráckorú, és megszólított. Azt mondta: – Figyu! Tedd már arrébb a feneked, mert nem tudnak tőled felszállni!  Már a visszaemlékezéstől is elpirult. – S te ennek örültél? – kérdeztem kicsit meglepődve. – Na hallod! Letegezett!

 

(Beküldte: Riverina)

 

 

1. Átadom neked, mit megírtam, ahogy én is megkaptam az elődömtől, így ne fáradj újabb ötlettel, írd csak le, amit eddig is leírtunk számtalan. A szereplők és cselekmények mindég ugyanazok, az alap motivációk sem változtak az évezredek alatt. Így volt ez rég, s örökre így marad. Elvégre ember vagy te magad.

 

2. Álltam a tengerben, és a fejem felett átcsapott a hullám. Képtelenségnek tartottam, mert én még élek. Mégis körbeölelt, átkarolt, teljesen beterített. Némán néztem minden mozdulatát, levegőt venni sem mertem. Féltem, ha kinyitom a számat, elárasztja testemet, átveszi az uralmat felette. Nem lehetnék többé önmagam, csak halvány mása énemnek. Itt állok, térdig merülve a vízben, és nem tudom megakadályozni, hogy a hullám hozzám ne érjen.

 

3. Az időjárás. Este még sehol egy felhő, gyönyörű csillagok az égen, a hold is fényárban úsztatta a háztetőt. Most reggel meg nem hallok mást, mint az eső ütemes dobolását. Erre nem készültem fel. Ha ezt este tudom, ha azok a piciny fénypontok árulkodtak volna egy kicsit a fény nélküli reggelről. Mi is lett volna akkor? Este bosszankodva fekszem le, és még az álmomat is tönkreteszem vele. Valahol mégis jó, hogy nem tudtam róla.

 

(Beküldte: wszakivalaki)

 

 

Egyke

Öt éves korában közölték vele a szülei, hogy kistestvére lesz. Nem szólt rá semmit.
Este előkereste a kedvenc csúzliját. Az öve mögé szúrta, a pulcsi rejtekébe, a hozzá való lövedékeket pedig a zsebébe süllyesztette. Úgy, teljes fegyverzetben surrant fel a tetőre. Ott bevackolta magát a kémény mellé, az általa sebtében telepített lőállásba. Csőre töltött és várakozott.
Ő még úgy tudta, hogy a babát a gólya hozza.

 

(Beküldte: dodo)

This website uses cookies to improve your experience. We'll assume you're ok with this, but you can opt-out if you wish. Accept Read More