/

A költészet mibenlétének alapvető aspektusai

131 olvasó

Ezen a mai, ragyogó napon kiváló lehetőség kínálkozik arra, hogy megvilágítsuk a próza és a költészet között feszülő antagonisztikus ellentét lényegét. Köztudott, hogy a prózisták és a versisták két külön univerzumban mozognak, amelyből csak a kivételezetteknek nyílik átjárás egyikből a másikba. Az nem ritkaság, hogy a költők prózaírással is megpróbálkoznak, ám olyannal elvétve lehet csak találkozni, hogy egy megrögzött prózaíró verset farag.

A kérdés, hogy miért van ez így, ősidők óta birizgálja a szántóvetők, gyűjtögetők képzeletét. Már a kezdetleges időkben is történtek kísérletek ennek a furcsa kettősségnek a megmagyarázására, de ezek jobbára – a középkorban pedig jobbágyra – hasztalannak bizonyultak. Most viszont, a Nagy Hadron Ütköztető Irodalmi Részlegében egyedülálló lehetőség kínálkozik a jelenség módszeresen alapos vizsgálatára. Neves irodalomfizikusokból álló csapatunk többször is végrehajtotta azt a kísérletet, amelyről a kívülállóknak hiába is beszélnék, úgysem értenék meg a lényegét, de ha mindenáron meg kéne magyarázni, azt mondanánk rá: próza elemi részecskékkel bombáztunk meg verstöredékeket és viszont. Az eredmény több volt, mint meglepő.

Kiderült – és ezt most a viccet félretéve mondom – hogy a vers és a próza közötti alapvető különbséget a két műfaj eltérő időérzékelése adja. A vers köztudottat ritmusos, szakaszos – netán időmértékes –, de ha nem, akkor is van benne valami rejtett pulzálás, szemben a prózával, ami ráérős, szétfolyós, kacskaringós. Tudósaink a rájuk bízott eszközökkel és a velük született tehetségükkel rájöttek arra, hogy ez valójában a fizikai világ leképeződése: a próza a makrovilágé, a vers a mikrovilágé, a próza az einsteini fizika, a vers a kvantumfizika irodalmi vetülete.

Gyakorlatilag ez a lényeg, kedves barátaim, mert innentől tehetünk vagy óhajthatunk bármit, ez a két dimenzió akkor is két külön dimenzió maradt, ha a fene fenét eszik. Lehet, hogy mindez téves, csakúgy, mint a fény kettős természetére vonatkozó utalások, és a valóság teljesen más attól, amit eddig hittünk. De mindaddig, amíg az ezt alátámasztó elv bizonyítást és/vagy megfogalmazást nem nyer, be kell érnünk ezzel a kissé nehézkes, kissé többértelmű és sokaknak tán nem is elfogadható magyarázattal.

A vers és a próza különbözősége tehát megingathatatlan, ám ettől még mind a kettő vígan megvan a maga univerzumában, sőt a két valóság között rejtett átjárók és kapcsolódások is megnyílnak néha. Az pedig, hogy ez az egész, amit jobb híján irodalomnak nevezünk, nem egységes, ugyan kit érdekel?

 

Eblegor von Trottle

A Nagy Hadron Ütköztető Irodalmi Részlegének vendégprofeszora, az irodalomfizika avatott szakértője, több neves irodalomkinetikai szaklap állandó szerzője. Honlapunkon jobbára miniesszékkel és szakmai jegyzetekkel jelentkezik, több kevesebb rendszerességgel. A Bűvös Boltunkban található, és némi talentum ellenében bárki számára szabadon letölthető eMagazinok stabil szerzője, egyebek mellett a Hogyan írjunk című vicces oktatósorozat létrehozója.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft