Három kispróza

2020-05-28
818 olvasó

Szoptatás

Anyám tizenhat volt, mikor engem a világra hozott.
Szüleim szerettek szórakozni.
Menni az éjszakába.
Egyszer Vácon, a Fehér Galambban, úgy éjféltájban apámnak eszébe jutott, hogy engem meg kellene szoptatni.
Azonnal szólt anyámnak.
Taxiba vágták magukat.
Mikor hazaértek Felsőgödre, azt látták, nagyapám őrjöng, nagyanyám pedig kétségbeesve rohangál velem fel-alá a házban, én meg már sírni sem tudok, és kezdek kékülni a karjaiban.
Ezt – mikor már nagyobb voltam – anyám maga mondta el nekem egy éjjel részegen, összevissza nevetgélve.
Azt is bevallotta, tánc közben teljesen kiment a fejéből, hogy van egy gyereke.

 

Könyvek

Apám a fegyházból könyveket küldött nekem.
A rabkeresményéből vásárolta őket.
Inkább a pénzt küldte volna el, mondta anyám.
Nem törődtem vele: izgatottan bontottam fel a csomagot.
Euripidész tragédiái, Strindberg drámái, az Anna Karenina, Ady Endre összes költeményei és Jack Londontól a Martin Eden.
Alkonyatkor kimentem a falu szélére a tóhoz az Ady-kötettel.
Magamhoz szorítva fel-alá járkáltam a parton, mígnem teljesen rámsötétedett, akkor hazamentem.
A Martin Edent minden évben elolvastam egyszer.
Ez az egy könyv maradt meg, a többit anyám eladta az antikváriumban, és az árából italt vett magának.
Az Anna Kareninát nem olvastam azóta sem.

 

A konyha

Anyám valahol megismerkedett egy férfival.
Jóskának hívták.
Alacsony, kövér, bajuszos ember.
Csörögön saját háza.
Odaköltöztünk hozzá.
Nekem a konyhában tettek le egy matracot.
Körülöttem a könyveim, füzeteim.
Tél volt, december.
A vékony matracon át sütött a konyhakő.
Folyton köhögtem.
Jóskának kocsija is volt.
Reggel beültünk, hallgattunk egész úton.
Émelyegtem az ülés szagától.
Anyámat kitettük a gyárnál, és fordultunk az iskola felé.
Délután értem jöttek.
Jóska azt mondta nekem, ne írjak verseket, mert elolvashatja egy gyilkos is.
Ott állt a könyvespolcán a tibeti Halottak Könyve.
Megengedte, hogy belelapozzak, de idegen nyelven írták.
Egy márciusi vasárnap délután anyám és Jóska összevesztek.
Előtte ittak.
Anyám karon ragadott, kivonszolt a házból, végigráncigált a falun, ki az országútra.
Sírt, átkozódott, köpködött.
Így érkeztünk meg Felsőgödre.
Évek múlva anyám egyszer azzal jött haza, hogy a Jóska meghalt.
Belefulladt a boroshordóba a háza pincéjében.
A saját borába, hajtogatta, s térdét csapkodva nevetett.

 

 

 

 

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Barna T. Attila

(Vác, 1971.) Költő, a Magyar Írószövetség tagja. 1993 óta publikálja verseit irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Eddig négy önálló kötete látott napvilágot. Ötödik kötete idén karácsonyra jelenik meg az Orpheusz Kiadó gondozásában. Díjai: Verskarácsony-díj (1997); Salvatore Quasimodo-különdíj (2008); Bella István-díj (2013).

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL