Biztosan ismerik annak a lánynak a történetét, aki felment a padlásra, és nem mert onnét lejönni. A legenda közismert, több film, regény, eposz és operett készült ennek alapján, nem beszélve a disszertációk halmazáról. Az elhíresült eset ugyanis példátlan, bár a maga nemében egyszerű: a lány felment a létrán, aztán hiába kérlelték, nem volt hajlandó visszaereszkedni. Talán attól félt, hogy meglátják a bugyiját, talán csúszott a cipője, nem lehet tudni. Mindenesetre fent maradt a pókhálós, huzatos homályban. Berendezkedett, egzisztenciát teremtett, és megírta A kéményhuzat árnyékában című bestsellerét, ami meghozta számára a világhírnevet.
A környezet sajnos sosem megértő a nagy újítókkal szemben, így azok a fanatikusok, akik hagyományos módon, szobákban élték az életüket, több alkalommal is megpróbálták őt lehozni a talajszintre, de a lány ezeket a kísérleteket mindig megakadályozta. Legtöbbször úgy, hogy felhúzta a létrát, vagy ha ez nem segített, a felfelé törekvő nyakába zúdította annak a serblinek a tartalmát, amit a lomok közül szerzett. Nagyon hamar politikai kérdés lett, hogy az állam mihez kezdjen ezzel a lánnyal, akinek szimpátiáját a kormánypárt és az ellenzék is igyekezett a maga javára fordítani. Az utóbbiak azt hangoztatták, hogy mindez amiatt van, mert a regnáló hatalom lábbal tiporja a szabadságjogokat, mire azt a választ kapták, hogy frászkarikát. De ez csak egy mellékes apróság, mert a lány, éppen úgy nem foglalkozott a közélettel, ahogy a világtól elvonult remeték sem szoktak kortesbeszédet tartani.
Aztán jöttek az újabb hóbortok, mint például a hátrafelé járás divatja, vagy a fojtogatásos köszönés a jó napot helyett, és a világ lassan elfeledkezett a padláson tartózkodó lányról. A videocsatornájáról leiratkoztak a követők, az őt utánzók pedig szépen visszaszállingóztak a sokkal barátságosabb nappali szobákba. Nem kellett sokat várni, és a padláson maradt lányra már senki sem keresett rá a Google-ban. A vele kapcsolatos legendák is eltorzultak, és úgy állították be őt, mintha valamire készülne az odújában. A rémtörténetek iránt elkötelezettek attól sem riadtak vissza, hogy kijelentsék: amikor nagyon régen, a történelem hajnalán a lány felment a létrán, egy kést vitt magával, mert a szikkadni felaggatott kolbászt kívánta megszelni, ezért meg kell békülni a gondolattal, hogy a padlás sötét homályában most is fel van fegyverkezve.
Az ilyen mendemondát természetesen alaptalanok, de ez a lényegen mit sem változtat. Ez a történet ma már olyan mítosz, mint Dávid és Cicella románca a Holdon, amit bár mindenki megmosolyog, mégis emlegeti, ha az éjszakai égen ragyogó sárga korongot megpillantja. A lány, aki nem mert lejönni a padlásról ugyanígy része a kultúránknak, bár az is lehet, hogy a maga tényszerű valóságában még mindig ott csoszog azokon a korhadt padlásgerendákon. Talán éppen az önök feje felett.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.