Kerékgyártó GyörgyMit válaszolna Ön, kedves olvasó, ha valaki feltenné önnek a következő démoni kérdést: hogyan akar meghalni – lassan éhen vagy egy helyiségbe bezárva, a saját füstjében megfulladva? Morbid viccnek tűnhet az ötlet felvetése, pedig nem az, modern világunk pontosan erre keresi a választ.
Az összeesküvés-elméletek kedvelő között akadnak ugyan, akik úgy vélik, a szén-dioxid kibocsátással kapcsolatos problémák, az üvegházhatás csak valamely lobbi kreálmánya, de a legtöbben azért felfogjuk, hogy nagy a baj. Hosszú ideje folyik a vita, mivel lehetne kiváltani a fosszilis energiahordozókat, amelyek a légköri szennyezés tetemes részéért felelősek. Hatékony megoldásnak tűnhet nukleáris energia. Ha belegondolunk, hogy Paks egyedül az ország energiaszükségletének majd’ a felét szolgáltatja, el tudjuk képzelni, mire képes egy atomreaktor. Ugyanakkor ez esetben felmerül, hová kerüljenek a kimerült fűtőelemek, amelyek túl nagy mennyiségben legalább akkora veszélyt jelentenek, mint a fosszilis anyagok égetéséből származó füst. Ráadásul Fukushima példája mutatja, hogy nincs szükség Csernobilhoz hasonló katasztrófára, egy nem várt természeti csapás a legnagyobb elővigyázatosság és a tökéletes szakértelem mellett is okozhat nagyon nagy bajt.
Az Európai Unió a megújuló erőforrásokra szavaz. A közösség országaiban mind fontosabbá válik az elektromos energia, amely tiszta, nem szennyez. De csak ha a megfelelő módon állítják elő. Hiszen egy klasszikus erőművel vagy egy gázturbinával ott vagyunk, ahol a legelején. Használhatjuk a víz energiáját, de ehhez folyók természetes rendjébe kell beleavatkozni, ami más ökológiai problémasorokat indíthat el. Itt van még a nap meg a szél. A jól telepített napelemek hihetetlen energia előállítására képesek, ahogyan a szélerőmű parkok is. Igen ám, de ezekhez felület kell. Egy olyan adottságú országban, mint a miénk, ezek többnyire sík területre kerülhetnek, nálunk azonban az ilyen területek nagy része termőföld. Mi legyen hát? Tiszta energia vagy jó minőségű élelem?
Léteznek olyan országok, amelyek a saját előnyeiket kihasználva próbálnak az új világ energiaexportőreivé válnak. Chile élen jár ebben, napsütötte hegyeire elkezdett óriási felületű napelemtelepeket kihelyezni. Talán egyszer Oroszország is felismeri a gigantikus sztyeppékben rejlő lehetőségeket, vagy az Öböl-országok is megpróbálják kihasználni sivatagaik napsütését. Ki tudja?
De jelen pillanatban az a helyzet, hogy míg a világ egyik felén a művelhető földekre telepítenek megújuló energiákat hasznosító erőműveket, addig a másik felén a termőföldek kimerülése miatt hagyják el az otthonukat milliók. A fosszilis energiahordozók miatt kialakult globális felmelegedés ugyanis folyók kiszáradását, a földek értéktelenné válását okozza számos helyen.
Melyik ujjamba harapjak? Nem irigylem, akinek döntenie kell.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.