Megkésett rendszerváltók

A szép időket is megélt Cintia, bizonyos celeb múltra tekinthetett vissza. De most már így, kapuzárás előtt a hírneve régóta halványulóban, viszonyítva, hogy fiatal lány korában volt idő, amikor a kereskedelmi tévéadóknak köszönhetően a csapból is Ő folyt. Igen Ő, mint Diana hercegnő kiköpött hasonmása. Az állandó reflektorfényben dianásan kell viselkednie. Amikor még nem volt celeb, nem Cintiának hívták. Másképp hívták. Valószínű, hogy valami pórias neve lehetett, amelyre már nem akart emlékezni. Cintia! az egy nagyon jó név. Oly mértékben lényegült át Dianává, hogy magát az igazit is megtévesztette volna. Ám a kilencvenhetes tragédiát már nem volt hajlandó hasonmásként átélni. Még annak hevében elutazott Londonba, hogy részese lehessen a nagyszabású gyászszertartásnak. Még ki élvezte magát a Madame Tussaud panoptikumában, amint az ámuló, főleg ázsiai turisták felfedezék a hasonlóságot Diana élethű viaszmása mellett és eszeveszetten fotózták. Az idő kegyetlen múlásának ritmusában az ő imidzse is óhatatlanul kopott. Ennek hátrányát minden téren elszenvedte. Főleg az anyagiak megcsappanása érintette érzékenyen. Hamarosan a csillogni vágyó élsportolók, pénzes szponzorok is lepattantak. Az egész udvartartás hiányában, a földi halandók által irigyelt, hamis életforma fénye egyből kialudt. Neki viszont szembesülnie kellett azzal a kegyetlen tükörrel is, amellyel a részvétlen mindennapok szembesítették. Le kellett szállnia a földi élet sanyarú bugyraiba.   Egykoron, falta a fiúkat és a külvilág felé is ezt kellett sugallania. Ám celebként, életének voltak olyan rezzenései, amelyeket nem vállalhatott, mert úgy érezte, hogy rajongói még nem érkeztek el arra a szintre, hogy ezt tolerálni tudják. Ezért, időnkénti, a saját neme iránti vonzódását figyelmen kívül hagyta. Szerencséjére, az Ismert Színésznő, – mellesleg több gyerekes anya,- továbbra is rajongott érte. Ez neki időszakosan jól jött. Az eddigieknél jóval szerényebb, de egy bizonyos anyagi lézengést finanszírozott számára. De mivel gyakorlatias géneket örökölt, e kellemetlen landolást követően, nekilátott megszervezni önmagát. Amit csak tudott, régi kapcsolati- tőkéjét elkezdte vállalkozásokban konvertálni. Persze, ezek után a Színésznő faképnél hagyta. De a nélkülözés óhatatlanul bölcsebbé tette. A népi bölcsességek szerint: „-ha a Sors bezár előtted egy ajtót, valahol nyitva hagy számodra egy ablakot.” Ezen az ablakon robbant be (képletesen persze) a play-boykodó Ricsi (bá), – a néhai privatizációk bajnoka – akinek koponyája vörösréz barnára szoláriumozott bőr golyó, amely feltűnően bele virított a nemtelen szürke hétköznapokba.

Eredetileg, mákos sörényét abból a megfontolásból borotváltatta popsi-simára, hogy kortalannak tűnjön. A tar koponya semlegesíteni volt hivatott a fájón árulkodó hat ikszet. Emlékezett Cintia fénykorára és úgy érezte, hogy kettejük szimbiózisa fokozhatná azt a siker-ember légkört, amelyet feeling elnevezéssel állandóan szítani kívánt maga körül. Cintia a férfihez költözött és igyekezett azt rávezetni arra a világra, ahonnan ő nemrég landolt és ahová Ricsi igyekezne. Egy különös harmónia alakult ki köztük, a hétköznapokban és az intim hétvégi estéken. Abban mindketten egyetértettek, hogy földi élet megismételhetettlen és az adódó esélyeket ki kell használni.

Ricsi, minden tettével környezete visszajelzéseit provokálta. Szüksége volt a mindennapos cselekedeteinek ámulható elismerésére. Nem mindennapi figurának tartotta önmagát. A zavaros huszadik század végi életrajzát a korszak ízlésének megfelelően átírta. Szerepelt benne szovjet-magyar csak kimondottan kereskedelmi kapcsolat, orosz nyelvtudás és ártatlan politikamentes kötödések.  Amolyan ellensúlyozás gyanánt, angol tanfolyamra iratkozott be és bosszantotta, hogy immár mennyire nehezen fog a feje. A MÁRKÁS terepjáróján rendszeresen edzőtermeket látogatott, személyi edző tanácsait követve. Naponta kalóriatáblázatokat kottázva igyekezett megfelelni. Meg kell adni: meg is látszott rajta. Viszont Cintia, egy alkalommal a terepjáró csomagtartójában felfedezett egy minőségi teniszfelszerelést. Kilógott egy lóláb! E becsomagolt eddig használatlan felszerelés, Ricsi bá macsó imázsát lett volna hivatott fényezni.

 

Eduárdot, az edzőt a nő mutatta be neki. – Nézd, a fénykoromban én is tőle tanultam- bíztatta Cintia.- Az öreg egy élő legenda. Egykori világsztárokat is edzett valamikor, amikor még bonyolult és sikk volt Nyugatra menni.

Meglátod, a tenisz távlatokat fog megnyitni előtted, mindazon túl hogy kapcsolataid észrevétlenül bővülnek. Azon kívül szintén lényegbe vágó, hogy ez az, ahol ember- ember ellen küzd, minden testi érintkezést mellőzve… Ez egy látens képlet lehet számodra a jövőt illetően!

 

Ez a szürke, öreg pofa lenne az a néhai legenda?- gondolta Ricsi a leparkolt terepjárójában pöffeszkedve, tudatában, hogy ő a színes szélvédő üveg mögött nem látható. Lekicsinylőn nézte amint az a tucatéves Coltjával érkező, magashomlokú férfi közvetlen mellette leparkol, majd életkorát meghazudtolva szedelőzködik és a tömött sporttáskájával elindult a pályákat szegélyező öltözők irányába. Miután távozó alakját elnyelték az ormótlan szocreál beton tömbök, Ricsi kiszállt fura, hírtelen rátörő hiányérzetével, abban a rövid fájdalmas, felismerésben, hogy a látványos kiszállását a terepjáróból lekéste. Mert egy ilyen, egészen más elsőbenyomást gyakorolhatott volna leendő oktatójára. Ez elmaradt. Ezt a mulasztását – gondolta – majd máskor pótolnia kell.

Cintia sejtette: Eduárd nem biztos, hogy jó benyomást kelt Ricsiben. És fordítva. Rövid idő alatt kiismerte a párját, akinek lételeme volt a bizonyítás és a megfelelés. S ezt, a környezetének állandóan vissza kellene igazolnia.

Az edzések döcögősen zajlottak. Ricsi – amint várható volt- akárcsak az újonnan felvett nyelvórákon, nehezen tanult, hiszen ő is eldobta már a csikófogát. De párjának bizonyítani akart. Ezért nem adta fel már az első pillanatban. A vén szattyánbőr -ahogy a nálánál jó évtizeddel idősebb Eduárdot a háta mögött nevezte, nem volt rokonszenves, hiszen az semmitől sem ájult el. Ricsi, az első alkalmat követően szinte hisztérikusan hajtott el. Máskor, zuhanyozás közben, körülírt kérdéssorokkal  puhatolózott, hogy annak idején az oktató és Cintia között nem e volt némi intim kapcsolat.- Én a kuncsaftjaimmal sohasem,- mondotta az enyhe kis gúnnyal. Az csak rosszul sülhet el. Az anyagiak sínylik meg, vagy a további kapcsolatok. És egy ideje,- folytatta önmagán nevetve,- én csak azért fizetnék nőknek, hogy hagyjanak békén. Ezek Ricsi számára nem tetsző gondolatok!Ő saját magát alfahímként feltételezve, feledni próbálta az egyre gyakoribb, segédeszközök nélküli libidók hiányát, egész lényével tiltakozva elutasította a sötétülő jövő kilátásait. Valószínű, hogy ebben rejlett az anyagi sikere. Viszont erre meg Eduárd fütyült. Számára ez a molyrágta plüss- playboy is egyike az egyre elszaporodó újgazdagoknak. Egy  napon Ricsi megkísérelte meghívni magukhoz az öreget.

Ha majd az, meglátja, a főváros vonzáskörében lévő divatos szatellit-községben épült kis palotáját, biztosan más megvilágításban fogja látni őt. – Azért is szeretnénk vendégül látni, hogy tanácsot kérjek a készülő quash termemet illetően – kérlelte. Egyébként, pedig Cintia is nagyon kedvel téged.

– Ami a falteniszt illeti,- mondta Eduárd- sokkal dinamikusabb, mint a hagyományos. Több energiát fog kiszedni belőled. De sajnos, nem látok szabad időpontot a közeljövőben. Majd egyszer ezt a látogatást is megejthetjük,-mondta engesztelőleg.

Ricsi lehangolva dühöngött. Úgy érezte, most végkép megutálta az öreget a sportágával együtt. Az nem lehet, hogy őt ukmukfukk elutasítják! Ricsi, Cintia előtt elhallgatva, a leközelebbi edzést,- fontos üzleti tárgyalás ürügyén,-telefonon lemondta. Majd többnapi rágódást követően, újból felhívta, hogy egyelőre, nem várt események közbejötte miatt az edzéseket majd valamikor a jövőben folytathatják. – Nem gond! – felelte Eduárd, olyan hangsúllyal, mint aki már várta ezt a hozzáállást.- A még ki nem fizetett óradíjaimat, utald a számlámra-monda végül.

Majd akkor utalom, ha többször felhívsz és esetleg könyörögni is fogsz! – gondolta Ricsi kárörvendve. Hónapok teltek el, de csak Ricsi rágódott az el nem utalt pénzért és a várt, könyörgő telefonhívás elmaradásáért.  Mi a f…  képzel magáról ez a pofa! Az elkövetkező havi utalások elött, dühödten felhívta könyvelőjét, hogy utalják el T. Eduárd számlájára azt az általa bagatellnek vélt összeget.

 

[Beküldte: Kertész Jenő]

Szóljon hozzá