Volt egyszer egy bagoly, aki rájött, hogy a megtévesztés hatékonyabb fegyver, mint az éles karmok. Megtanult hát kukorékolni. Olyan ügyesen utánozta a kakast, hogy amikor az egerek meghallották, fölsóhajtva azt mondták: végre itt a reggel, ezt az iccakát is megúsztuk, és bár sötét honolt mindenütt, merészen kibújtak az oduikból. A bagoly ekkor abbahagyta a kukorékolást és vígan levadászta őket.
Igen ám, de egy egér rájött, hogy itt valami nem stimmel. Legyetek óvatosak cimborák, ez a hang nem úgy szól, mint a kakasé. Az a rohadt dög bagoly trükközik velünk: el akarja hitetni, hogy a nehéz időknek vége.
Az egerek erre csak legyintettek a farkukkal. Aki kukorékol, az mindig kakas, és aki huhog, az mindig bagoly, mondogatták. Különben pedig pont te vagy, aki mindenfélét összehuhogsz itt nekünk, támadták meg az okos egeret, és kibújtak a biztonságos egérlyukból a rideg éjszakába.
Na de mit szólt ehhez a kakas? Valójában semmit, mert számára a kukorékolás nem cselvetés volt, hanem egy nonprofit szolgáltatás. Eszébe sem jutott, hogy ő pedig megtanulhatna huhogni, mert nem vadászott az egerekre, és nem is volt egy nyelvi géniusz. A huncut bagoly tudta ezt, így nem tartott attól, hogy a kakas tiltakozni fog a jogai megsértése miatt. A kísértetek ugyan még közbeszólhattak volna, mert számukra kifejezetten zavaró volt az éjfél körüli kakasszó – visszaparancsolta őket a kriptáikba, hogy aztán némi bosszankodás után ismét előmásszanak –, de ők meg jogtalanul huhogtak, ezért kvittek voltak a kukorékoló bagollyal.
Mindebből az derül ki, hogy az éjszaka bonyolult világa sem más, mint színtiszta politika.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
- Vitrányi Szabina