A bérgyilkos rossz alvó volt – szakmai ártalom – ezért éjszakánként gyakran hallotta, hogy fölötte, a harmadikon a költő le és föl csoszorászik, meg hogy céltalanul zörög a lábosaival.
A bérgyilkos ezért eldöntötte, az első adódó alkalommal megöli a költőt, pontosabban hozzácsapja az egyik aktuális melójához.
De nem csapta hozzá.
Ehelyett a társasházi közgyűlésen a költővel együtt szavazott az özv. Kovácsné elleni intézkedés foganatosítására, özv. Kovácsné ugyanis önkényesen kisajátította magának a közös biciklitárolót.
A bérgyilkos ekkor értette meg, hogy a költő meg ő rokonlelkek: vers és gyilok egyre megy, mióta világ a világ. És a költő ugyanígy volt ezzel, mert attól fogva adjonisten jószomszédot köszönt neki, ha véletlenül összefutottak a lépcsőházban.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
