Néha, sőt nem is néha, hanem gyakran, bizonyos fényképeket nyugtalanító, megmagyarázhatatlan, kideríthetetlen bűntények vesznek körbe. Nemrég például fölbukkant egy fotográfia a régmúlt ködéből – talán egy levéltárban, talán egy magángyűjteményben porosodott, ezt pontosan nem lehet tudni –, és rögtön rávetette magát a sajtó.
A tekintélyes Wild West Journal leleményes újságírója, akinek nevét sajnos sűrű homály fedi, bámulatos teljesítménnyel kiderítette, hogy a szóban forgó kép a valaha szebb napokat is látott Coyote Creek-ben készült, azon a délutánon, amikor a vadnyugat történetének egyik legfurcsább bűnténye történt. Ne strapálják magukat a keresgéléssel: ez a dátum 1879. szeptember 9., az a nap, amikor a városban makacs kitartással hallgattak a revolverek, a kocsmaajtó pedig csukva maradt, ami már önmagában is gyanús.
A kép hátulján ott a pecsét, mely szerint ez a felvétel bizonyos Mr. Blackwoodnak köszönheti a létrejöttét. Egy kelet felől érkezett vándorfényképészről van szó, aki éppen olyan szerencsevadász volt, mint a pacsmagolt csodaszert kínálgató szélhámosok. A történet innentől a szokásos: Blackwood kijelentette, hogy csoportképet szeretne készíteni „a város jellegzetes alakjairól”, mert – mint mondta – a jövőnek szüksége van ilyen kapaszkodókra, különben nem tudja, kit felejtsen el. A kijelentés nem aratott osztatlan sikert, de végül hatan mégis megjelentek a szalonban kifeszített függöny előtt.
Ott állt Jedediah Pike, a sírásó, akinek lapátja a legjobb Coltnál is gyorsabban juttatott a föld alá bárkit. Mellette Melville tiszteletes mosolygott, aki a vasárnapi prédikációiban mindig hangsúlyozta, hogy az Úr mindent lát, kivéve azt, amit nem akar. Középen pózolt Big Sam, a kocsmáros, akinek söre gyenge volt, és csak azért csatlakozott, mert az övé volt a szalon. Szorosan mellette Ruby Belle, a kurtizán kellette magát, mert ösztönösen megérezte, hogy a fotózkodás ebben a szakmában a legjobb reklám. Elias Finch, a bárzongorista illendőségből csatlakozott, és végül ott volt Norman H. Crowley, a bank hivatalnoka, aki a vizuális hatás kedvéért kivette a kasszából az összes pénzt, és úgy pózolt, hogy a bankjegyek tisztán látszódjanak a képen.
A fénykép tehát elkészült, és a szalonban az élet visszatért a megszokott kerékvágásba. De aznap este Crowley eltűnt, és vele együtt a bank teljes pénztartaléka. Nem volt lövöldözés, nem volt pofozkodás, csak egy üres széf, amelyről a sheriff később megállapította, hogy nem dinamittal, hanem kulccsal nyitották ki. A város népe döbbent tanácstalansággal várta a magyarázatot, de a seriff csak a bajuszát pödörgette.
Aztán mégis úgy döntött, hogy kivallatja azokat, akik utoljára látták Crowley-t. A sírásóval kezdte, mert neki lapátja volt, amivel ugyebár könnyedén elkaparhatók a nyomok. De Pike nem tudott semmit. A fotózkodás után rögtön hozzáfogott a tegnapi halott, egy öreg mexikói elhantolásához, utána pedig a temetőt gyomlálgatta alkonyatig. A pap mindezt megerősítette, mert a temetés alatt ott volt Pike mellett, és látta azt is, hogy a sírásó a fejfák közt gyomlál. Ők ketten tehát gyanún felül álltak. Ruby Belle viszont túl nyugodtnak tűnt, de a seriff kiderítette, hogy csak azért, mert a szalon hátsó traktusában egész délután harisnyákat stoppolt. Big Sam pedig egész nap a pult mögött állt, Elias Finch meg a munkáját végezve az ócska, több pisztolylövést is túlélt zongorán klimpírozgatott. A nyomozás ezen a ponton elakadt, éspedig úgy, hogy el sem kezdődött.
Másnap Mr. Blackwood megjelent a szalonban és megmutatta a fényképet, amit Big Sam kifizetett, aztán kitett a falra. Kissé ferdén szögezte fel, mert a szög is ferde volt. Az a néhány vendég, aki tanúja volt a műveletnek, elismerően nyilatkozott a kompozíció szabályosságáról. Mindenki a maga helyén állt, ami pisztolypárbaj és fotózás esetén nagyon fontos szabály a vadnyugaton.
Ám amikor Ruby Belle is megnézte a képet, azt mondta:
– Crowley olyan furcsán áll.
Elias Finch közelebb hajolt, Big Sam letette a korsót, a tiszteletes szemüvegért nyúlt, mert tényleg: Crowley zsebéből valami kilógott. Nem pénz, nem kulcs, csak egy darab papír. Hoppá! Mr. Blackwood véletlenül ezt is rögzítette, amiről némi hunyorgás után kiderült, hogy a banki leltár csücske.
A sheriffnek ekkor esett le a tantusz, hogy Crowley eltűnése egy rafinált akció része. A fotó volt az alibije, hogy végig itt volt, és mindent megtesz azért, hogy közösségi embernek higgyék. Csoda tudja, mit remélt ettől, talán azt, hogy ha mégis elkapják, rábök a képre, hogy íme, a banki széf kifosztása idején gyanútlanul fotózkodott, vagy – és ez a hihetőbb – amikor a fotózás után vissza akarta tenni a pénzt a kasszába, rajta ütött egy magányos rabló. A mese ebből a nézőpontból talán még hihető is, mert ha ezzel a sunyi módszerrel fosztották ki, Crowley akár szégyenében is elbújdoshatott. De az a papírcsík ott volt a zsebében. Mi másért kellett ez neki, mint hogy összezavarja az esetet felderíteni igyekvőket? Csak ő tudta, mennyi pénz van a bankban, és mert ezt a titkot magával vitte, úgy is vehető, hogy a kassza lényegében üres volt, és az a pénzköteg, amivel a fontón hivalkodik, a saját tulajdona.
A történet itt akár véget is érhetne, de nem ér. Mert amikor a seriff másnap leszedte a képet a falról, észrevette, hogy mögötte a vakolat friss. Big Sam hallgatott, Elias játszani kezdett, Ruby Belle elmosolyodott, a tiszteletes keresztet vetett, Jedediah Pike pedig a lapátját nézegette.
A bank pénze végül a kép mögül került elő, merthogy oda volt befalazva. És Crowley eltűnése innentől válik igazán misztikussá. Ha egyedül tervelte ki ezt az egészet, hogyan tudta mindezt végrehajtani, ha pedig nem, akkor kik a cinkosai? Érti valaki ezt egyáltalán?
Az ember ma Coyote Creek-ben ezt olvashatja a város történelemkönyvében: 1879. szeptember 9-én eltűnt Norman H. Crowley, és azóta sem került elő. Ez így igaz. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy Mr. Blackwoodot sem látta többé senki. Félve és bizonytalanul jegyezzük meg, hogy talán egy és ugyanazon személyről van szó, és a képen szereplő Crowley soha nem is létezett. A fényképész rámontírozott egy alakot a képre, aki nagyon hasonlított a bankhivatalnokra, miközben ő volt az, aki a zsebében a papírcsíkkal és a kulccsal elszelelt. Ha Ruby Belle nem kezd gyanakodni, talán még aznap éjjel kifejti a falból a korábban odarejtett pénzt, és vígan odébbáll, de így ez a terve meghiúsult.
Ki tudja, mi igaz ebből. Csak az biztos, hogy Crowley, ahogy a városban ismerték, éppen úgy nem létezett, ahogy a fotós Mr. Blackwood. De az a furcsa csoportkép megmaradt, és ma is szabadon tanulmányozható.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- Bibabac
