A fagolyó

2023-08-24
283 olvasó

(tréfás jelenet)

 

– Ó uram, végre itt állok hatalmas ítélőszéked előtt!

– Welcome!

– Köszönöm. Megengedsz egy apró észrevételt?

– Ám legyen! Nálunk mindenki szabadon kifejtheti mások véleményét. Mi nyomja a lelkedet?

– Mint jeleztem, nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt állhatok a színed előtt…

– Szorítkozzunk a lényegre! Fontos megbeszélésre várnak.

– Oké, szóval az szitu, hogy a múltban rengeteg fohászt rebegtem el irányodba. Volt időszak, amikor szinte rimánkodtam, hogy küldjél valami jelet.

– Küldtem is.

– Jelet, uram?

– Azt nem, de adtam neked egy fagolyót. Megkaptad?

– Á! Szóval te küldted azt az izét!

– Igen, én. Valóságos mestermunka, egy Michelangelo nevű kolléga esztergálta a munkaterápián. Remélem, rendben volt vele minden.

– Hát… először azt hittem, ez valami tévedés, de aki hozta, erősködött, hogy nekem küldték. És mert az ember ebben a mai világban annyi mindent megvesz, hogy egy részüket el is felejti, ráhagytam, hogy jól van, adja ide.

– Na és? Mit szólsz hozzá?

– Mihez?

– A fagolyóhoz! Tökéletes gömb, szinte belesimul a tenyeredbe.

– Igen, észrevettem ezt, de őszintén szólva, nem tudtam vele mit kezdeni.

– Ezt nem mondod komolyan!

– Abszolút komolyan mondom. Már nem vagyok gyerek, hogy golyókat lökdössek, és ezen márkajelzés sem volt. Egy darabig forgattam, nézegettem, aztán beletettem egy dobozba és ott hagytam a sarokban.

– Ez hatalmas csalódás nekem. Tudod te mekkora meló egy ilyen gömb legyártása?! Michelangelo pajtás tudna erről mit mesélni.

– Ha tudtam volna, hogy a golyó tőled származik, azonnal meghirdetem az ebay-on, de sajnos nem volt mellékelve a termékismertető. Így pedig a legmenőbb cuccok is eladhatatlanok.

– Többet vártam tőled, ember! Amikor hozzám fohászkodtál, olyan ékesszólóan ecsetelted a nyomorúságos életedet, hogy a fél konzílium sírva fakadt. Ezért is döntöttem el, hogy teszek valamit az ügyed éredében.

– De uram! Ha ilyen kegyes voltál hozzám, miért egy fagolyóra esett a választásod?! Miért nem szervíroztál számomra egy áthelyezést, vagy egy dögös kolleginát az ágyamba? Ha jól emlékszem, a fohászaimban ez a két tétel mindig kiemelt helyen szerepelt.

– Már a neandervölgyiek is áthelyezést meg dögös spinét kértek az isteneiktől. Fagolyót viszont senki, pedig ez a teremtés kvinteszenciája.

– Csakhogy semmilyen gyakorlati haszna nincsen.

– És minek van?

– Hosszan sorolhatnám. Az autónak, repülőnek például.

– Még hogy az autónak meg a repülőnek?! Amit az ember kiagyal, az mind a világ harmóniája ellen lázad, mert mindenben csak a hasznot meg a praktikumot keresi. De a fagolyó más: úgy, ahogy van, megfejthetetlen.

– Mindez nagyon is világos, de sajnos, nincs mit tenni: a golyód ott maradt a sarokban. Talán már ki is dobták a takarítók.

– Te pedig továbbra is tudatlanságban leledzel.

– Restellem, de így van.

– Nem is tudok veled mit kezdeni.

– Pont úgy, mint én a te fagolyóddal.

– Mi értesz ezalatt, fajankó?

– Azt, hogy jelképesen én vagyok a te fagolyód, ami számodra megfejthetetlen. És ha én a te fagolyód vagyok, akkor te az én helyemen ülsz.

– Lám, lám, miből lesz a cserebogár!

– Pikírt megjegyzésedet elengedem a fülem mellett, és véget vetek ennek a játéknak. Parancsolom, hogy szálj le a trónusomról, és vedd át a nővértől a napi terápiádat. Hamarosan kezdődik a nagyvizit!

 

 

 

 

 

 

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Kipcsák Jakab

(1976., Budapest) Színi kritikusként debütáló, de több műfajban is magabiztosan mozgolódó újságíró, aki az utóbbi időben novellákkal veteti észre magát. Írásai társhonlapunkon, az Irodalmi Élet virtuális hasábjain is fellelhetők. Jelenleg Pitu Guli ösztöndíjjal a Szkopljei Egyetem vendéghallgatójaként a perzsa-ószláv nyelvemlékek irodalmi vetületeit kutatja, és első novelláskötetének anyagán dolgozik, amelynek címe: Dojráni lakodalom.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL