Határtalan örömömre szolgál a hír, hogy mégis létezhet kiút a fekete lyukakból. Eddig azért nem bírtam aludni, mert állandóan az járt a fejemben, hogy mi lesz velem, ha a Margit hídról lekanyarodva, a Liptay utca sarkán véletlenül belepottyanok egy ilyen képződménybe. Nemcsak, hogy pocsékba megy eddigi fiatal és perspektivikus életem, de ott is rekedek a nagy, büdös ismeretlenben, az idők végezetéig.
Szerencsére még ebből a kelepcéből is van menekvés. Hogy pontosan miként, azt nem teljesen értem, de nem is kell mindig, mindent, azonnal megérteni. Emlékszem, kölyök koromban, amikor a tévé, mint olyan megjelent a falunkban, és háta a szocialista kölcsönfolyósításnak – vidd haza a cuccot, az árát majd levonogatják a fizetésedből –, egyre több helyen bukkant föl, hogy kísértetiesen kékes fényt vetítsen az utcai ablakokra, úgy néztük ezt a vibráló képet mutató dobozt, hogy fogalmunk sem volt a működéséről. Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjainak élvezetét mindez egyáltalán nem befolyásolta, a Ki Mit Tud?-ról és a Táncdalfesztiválról nem is beszélve.
Mindebből az a tanulság, hogy a csodát és a vele együtt járó rejtélyt úgy kell elfogadni, ahogy van. Tegye a szívére a kezét mindenki, és esküdjön meg a számára legszentebb dologra, hogy tökéletesen érti a mobiltelefon működését. Ugye, hogy vacillálnak? Pedig hol van ez a fekete lyukakhoz!
De a rejtély és a hétköznapiasság közötti hártyavékony fal megkereséséhez nem is kell ilyen messzire mennünk. Nekem az egyik, ha nem a legnagyobb döbbenetet az jelentette eddigi életemben, amikor tavaly Belfastban, a brit világbirodalom egykori gyöngyszemvárosában, amely még mindig az angol korona egyik ékessége, a városháza férfi vizeldéjében fölfedeztem, hogy külön csapból folyik a meleg- és a hidegvíz. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy a hideg az kellemesen hűvös, a meleg pedig épp hogy csak több a langyosnál, frászkarikát! A hideg zúzmarásra hűti a bőrt, a meleg pedig leforrázza. A rejtély innentől az, hogy miként lehet ebből a két komponensből kézmosásra alkalmas langyos vizet fabrikálni? És ami még ennél is megmagyarázhatatlanabb: ezzel az oktondian sületlen találmányukkal az angolok miként voltak képesek a leigázni és a jármukba hajtani csaknem az egész világot?!
A fekete lyuk ehhez képest mellékes, mert bár jobb félni, mint megijedni, az eléggé nehezen tudom elképzelni, hogy a Liptay utcában kora reggel belebotolhatok egy véletlenül ottfelejtett fekete lyukba. Kutyagumiba minden további nélkül, de azon senki sem csodálkozik, és még Stephen Hawking sem próbálja megfejteni az elegáns urbánus élet és a parasztos igénytelenség eme megtestesülésének ősidők óta létező rejtélyét.
Pedig ez is megérne egy misét.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.