Eddig a fokhagyma a vámpírok abszolút magánügye volt. Az emberiség évszázadokon át abban a megnyugtató tudatban élt, hogy ha éjfélkor valaki denevérszárnyon berepül az ablakon, elég elé tartani egy girizdet, mire az illető azonnal rükvercbe vágja magát és visszamegy Erdélybe.
De most kiderült, hogy a fokhagyma a szúnyogokra is hat. Nem azzal a reménytelen módszerrel, amikor az ember hajnali kettőkor felkapcsolja a villanyt, és gatyában, kezében papuccsal megáll a szoba közepén, miközben a szúnyog már rég a függöny mögött röhög, hanem tudományosan: a fokhagyma vegyületei megzavarhatják a szúnyogok szaporodását és viselkedését.
Ez pedig gyökeresen új mederbe terelheti az életünket.
A Balatonnál például nem naptejjel kezdődik majd a szezon, hanem fokhagymakrémmel. A strandbüfékben lángos mellé nem azt kérdezik, hogy sajtos-tejfölös legyen-e, hanem azt, hogy csípés elleni legyen, vagy natúr? A gyerekek nyakában a füles zsinórja helyett fokhagyma lóg majd elegáns madzagon, a romantikus esti séta pedig úgy indul, hogy a férfi gyengéden a nő szemébe néz, és azt mondja: hoztam neked valamit, egyetlenem. És elővesz egy szép, fonott, makói nyakéket.
A szúnyogok eközben válságtanácskozást tartanak a nádasban. Az öreg szúnyogvajda, aki még DDT-t is látott, vehemensen csapkodja az asztalt:
– Eddig vért ittunk, de az mostantól fokhagymaszagú. Hát miféle világ ez?
A fiatalabb szúnyogok persze nem fogják fel a veszélyt. Egyikük vegán irányba nyitna, másikuk áttérne a paradicsomlére, a harmadik pedig azt javasolja, hogy költözzenek át egy olyan kempingbe, ahol a turisták csak zacskós levesen élnek, mert abban kisebb a fokhagymakoncentráció.
Az emberiség pedig, mint minden mást, ezt is túlzásba viszi: lesz fokhagymás karkötő, fokhagymás testpermet, fokhagymás párnahuzat, fokhagymás wellnesshétvége, és valószínűleg megjelenik az első prémium szúnyogriasztó parfüm is, Eau de Makó néven. A reklámban egy napbarnított férfi áll majd a Tisza-parton, mögötte naplemente, és körülötte nincs egy árva szúnyog. A többi, csalódottan távolodó rovar, rezignáltan zümmögi: „Ez már nem a mi Európánk.”
Így válik a fokhagymából a szúnyogok feszülete. Ami eddig a pörköltben teljesített szolgálatot, most a civilizáció védőbástyájává lép elő. És valljuk be: ha választani kell a nyári estéken a szúnyogzümmögés és az enyhe fokhagymaszag között, senki sem dönt az előbbi javára. Legfeljebb ezentúl csókolózás előtt nem azt kérdezzük: „Szeretsz?”, hanem azt, hogy: „Jé, te is ettél belőle?”
Az eredeti hír itt olvasható.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
