A kávéfőzősített zombigép

Kis lépés a kriminalisztika történetében, de hatalmas ugrás a tudomány dobbantódeszkáján, hogy az egyik neves vírusirtó cég szakembere némi pepecselést követően zsaroló zombivá változtatta a kávéfőzőjét. Nem kérdés, hogy egy modern, csúcskategóriás kütyüről van szó, amely minimum hét nyelven beszél, a nyolcadikat meg dadogja. Mindezt úgy, hogy a világháló jótéteményeit is élvezi, vagyis okos egy készülék az istenadta, nem olyan parlagi jószág, mint az én dzsezvám, amit Szarajevóban vásároltam hét bosnyák márkáért a Bascsarsiján.

Bizonyos értelemben zombivá gyalázni egy full extrás kávéfőzőt nem olyan nagy vasziszt. Elég az is, ha kitartóan és kontrolálatlanul nyomkodjuk a gombjait, mert azt egy normális észjárású okos készülék nem sokáig tolerálja. Káromkodni nem tud, így nem küldhet el bennünket a bús francba, ehelyett úgy megcsapolja a banki megtakarításunkat, hogy az maga lesz a csuda. Más megközelítéssel a zombisodás azon a módon képzelhető el, ahogy az a köztudatban rögzült: a gép szikrázni kezd, leugrik a platójáról, és találomra nekilendülve törni, zúzni kezd. Kávéfőzővel ez kissé nehezebben menne, mint pl. kenyérszeletelővel, de a lehetőség ettől függetlenül adott.

Az viszont kétségbevonhatatlan, hogy mérföldkőhöz érkeztünk, hiszen ezek után bekövetkezhet a konyhai kisgépek átfogó lázadása. Majd hülye leszek neked répát szeletelni, mondja a turmixgép, és a nyaki ütőerünkre veti magát. A konyhamalac pedig Zrínyi vadkanját idéző módon kerget ki bennünket a lakásból, nem beszélve a talpas ventilátorról, ami ebben a felállásban egy halálkasza.

Szóval, föl kell készülnünk a legrosszabbra, mert bár egy ártatlan programozói játékról van szó, ez is csak egy vírus. Csernobil és a Covid-eset óta tudjuk, az ilyesmivel sosem szabad szórakozni, arra mindenkinek ott a van a saját, vagy másoktól kölcsönvett pöcse. A vírus ugyanis attól a pillanattól ellenőrizhetetlenné válik, ahogy a hatását kifejtette, elvégre, ha nem fejtené ki, nem is lenne vírus. Az a céges szaki tehát hatalmas könnyelműséget követett el, amikor ezt a próbát a világhálón hajtotta végre, mert a programja azóta már a fél világot megfertőzhette. A kenyérpirítók, mikrosütők, vízforralók és társaik most még lapítanak, de a kórság minden jel szerint bennök munkál. Istenemre mondom, eztán csak baseball ütővel a kezemben lépek be a konyhába, és ha egy apró pisszenést hallok a tökgyalu irányából, rögtön odasózok egy embereset.

Ami pedig a szarajevói dzsezvámat illeti, ő ugyan régi vágású legény, annyi köze sincs a technikához, mint nekem a felsőfokú matematikához, mégis tartok tőle. Hiába terpeszkedik a gázrózsa fölött, mint egy elhízott basa, aki még a saját segge kitörlésére sem képes, ott bujkál benne is az elgépiesedés potenciálja. Csak egy termosztátot kéne beledugni, és máris úgy érezné: szuronyos puskát kapott. De nem hiszem, hogy az én ütött-kopott dzsezvám ennyire harcias jószág lenne, viszont ott van benne a balkáni tűz, ami úgy átlagban ötven évenként mindig föllobbant egy háborút.

A kávéfőzősített zombigépek mindenütt erre várnak.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.