Anti sógorom a barátaival sörözget 1965-ben.

A kék címkéjű sör

2026-05-25
20 olvasó

Az emberiség fejlődése, mint tudjuk, töretlen. Valamikor tüzet csiholtunk, kereket faragtunk, katedrálisokat építettünk, eljutottunk a Holdra, majd hosszas technikai és szellemi erőfeszítések árán végül sikerült megoldanunk a civilizáció egyik legégetőbb kérdését: honnan tudja az ember, hogy hideg-e a söre. Mert úgy látszik, ezt már nem bírjuk önerőből eldönteni.

Megjelent ugyanis az a sörösdoboz, amelyen egy havas hegycsúcs látható. Amíg a sör nem elég hideg, a hegycsúcs szikrázóan fehér, de ha az ital eléri a kívánatos hőmérsékletet, a hó kékre vált, ami jelzés a fogyasztónak, hogy most már vedelhet. A doboz engedélyt adott rá.

Csak halkan jegyzem meg, hogy a mi időnkben ehhez elég volt megfogni az üveget. A bizonytalanok, vagy akinek túl kérges volt a tenyere a keze fejéhez, netán a homlokához érintette, és az emberi idegrendszer — ez a ma már kissé elavultnak tűnő, beépített szoftver — azonnal jelezte: az ital hideg, vagy langyos. Sőt, a veterán sörfogyasztók már abból is sejtettek valamit, ha a palackon kicsapódott a pára, vagy ha az üveg nem a hűtőből került elő, hanem a konyha sarkában felejtett kosárból.

De ez ma már a barbár múlt. A szomorú jelenünkben nem bízhatunk ilyen mérőeszközökben, mint a tenyér, a józan ész, vagy a fölhalmozott tapasztalat. Kékülő hegy nélkül elveszettek vagyunk. Mert ha nincs meg ez a vizuális segítség, csak állunk a konyhában, kezünkben a sörrel, és tanácstalanul nézünk magunk elé.

Az egészben az a legszebb, hogy ezt valakik kitalálták, megtervezték, letesztelték, legyártották, reklámozták, és bizonyára volt egy értekezlet is, ahol komoly emberek komoly arccal bólogattak, hogy igen, a fogyasztónak szüksége van erre. És közben nyilván kellett hozzá festék, eljárás, gyártósor, marketinganyag, csomagolástechnikai innováció, vagyis egy sor fölösleges csoda abból a világból, amelyik közben aggódva beszél fenntarthatóságról.

A kérdés most az, hogy most sírjunk-e vagy nevessünk. Talán igyunk egy sört. De csak akkor, ha AI nélkül el tudjuk dönteni, hogy a szánkhoz emeljük-e, vagy a fülünkhöz.

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:

  • easy
Majoros Sándor

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató.

Vélemény, hozzászólás?

Kérdezd a Regénytárról
Cipurkát!
Cipurka
Kérdezd meg Cipurkát
Szia! Én Cipurka vagyok 🐿️
Kérdezz bátran a Regénytárról!