A kézi űrfegyverek evolúciója

Töredelmesen bevallom, hogy régóta izgat az a szédületes fejlődéstörténet, amely a kézi űrfegyverek terén következett be a filmekben. Honnan, hová jutott el ez a szakág, és mely „találmányok” a fejlődés legfontosabb mérföldkövei – úgy vélem, ez a kérdés minden sci-fi rajongót egyformán izgat. Az alábbi felsorolás erősen szubjektív, de hosszú gyűjtés, vizsgálódás eredménye. Ha úgy érzik, valamiről megfeledkeztem, egészítsék ki a példatárat a megjegyzéseikkel.

Számomra a kiindulópont ebben a folyamatban az 1966-os Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című televíziós sorozatban látott HM-4 lézerpisztoly. A kultikus német produkció kézi lőfegyvere igencsak formabontó dizájnnal bírt.

Hosszú, kulcsszerű teste és kör alakú markolata miatt első pillantásra alig hasonlított fegyverre – egy korabeli cikk szerint „nem egy törött esernyő, hanem egy lézerfegyver”, mégis veszélyes volt, és hatásos, bár az akkori ellenség, a hologramtestű „varangyok” ellen vajmi keveset ért. De minimalista, futurisztikus kinézete ma is bizarrul hat, és még az is érdekes, hogy ebben a sorozatban hangzott el először az a kifejezés, hogy „lézer”.

Barbarella a különleges formájú lézerpuskájával.

Listámon második az 1968-as Barbarella című filmben látott egzotikus lézerpuska. Ebben a produkcióban a címszereplő Jane Fonda egy erotikusan bizarr lézerfegyvert hordoz, amely fényes króm és fa alkatrészekből áll össze. Van rajta egy távcső is, de a legfurcsább a markolata. Ez olyan, mintha egy faragott manökenkéz lenne. A dizájn egyszerre futurisztikus és játékos, de főként figyelemkeltő.

A legismertebb és legnagyobb hatású kézi űrfegyver viszont kétségtelenül az 1977-es fénykard, amely napjainkig a sci-fi világ egyik leghíresebb, és legveszélyesebb pusztító eszköze. Kevés sci-fi fegyver égett be annyira a popkultúrába, mint ez a találmány. Működését tekintve egy egyszerű markolatból kilövellő plazmapenge, amely elvileg „civilizáltabb, mint a lézerpisztolyok” – bár ezzel az állítással biztosan nem értenek egyet azok, akik elvesztették miatta a végtagjaikat. A Star Wars univerzum szinte minden valamirevaló harcosa rendelkezik egy ilyen elegáns, mégis halálos fegyverrel, amely fényesen izzik, látványosan zúg, és olyan precízen vág, hogy a zsilett durva eszköznek tűnik mellette.

A Star Wars univerzum alapfegyvere, a fénykard.

És miért a legveszélyesebb? Mert használatához precíz kéz-szem koordinációra lenne szükség, ami a Star Wars univerzumban élők körében ritkább, mint egy pontosan célzó rohamosztagos. A filmekben rendre előfordul, hogy egy Jedinek valaki levágja a kezét (még jó, hogy a galaxisban a robotkarok olcsók), és a tanítványok is meglehetősen gyakran csapkodják véletlenül a környezetüket – vagy saját magukat. A kérdés tehát nem az, hogy a fénykard menő-e (mert az), hanem hogy miért bíznak ilyet emberek kezébe anélkül, hogy előtte aláíratnának velük egy „használat közben keletkezett sérülésekért nem vállalunk felelősséget” nyilatkozatot. Bár a filmekben a Jedi-lovagok mesterien forgatják ezt a fegyvert, az életben valószínűleg 5 perc alatt teljes galaktikus tragédiát idézne elő egy átlagos ember kezében.

Nem kevésbé érdekes az 1987-es Spaceballsban látott (magyarul Űrgolyhók) Schwartz gyűrű, ami valójában egy fénykard paródia. A Schwartz-gyűrű viselője ujjáról zöld energiagerendát (fénykardot) vetít ki, amellyel párbajozni tudnak – a film híres jelenetében a két főhős gyűrűjéből előbújó energiapengék keresztezik egymást, kifigurázva a Star Wars ikonikus fegyverét. Az elképzelés egyszerre abszurd és mulatságos: a halálos sugár egy apró ékszerből tör elő, ami remekül illik a film humorához. A Schwartz erejét a gyűrű nélkül is lehet használni, de a karakterek számára a cracker jacks dobozból szerzett gyűrű adja a varázserőt.

A műfaj rajongói bizonyára egy emberként követelik ebbe a felsorolásba a Men in Black – Sötét zsaruk (1997) – Noisy Cricket elnevezésű mini lézerpisztolyát. A filmbéli ügynökök arzenáljának legmókásabb darabja egy alig tenyérnyi fegyver (magyar neve Ciripelő Tücsök), ami a komikusan kis mérete ellenére is elképesztő erejű: olyan gigantikus energialövedéket lő ki, hogy akár egy teherautót is megsemmisít, viszont a hatalmas visszarúgás szó szerint leveri lábról a használóját. A fegyver túlméretezett ravasza és futurisztikus csőre csak fokozza a humort, hiszen a Tücsök sokkal inkább néz ki játékszernek mint miniatűr ágyúnak.

Az ötödik elem (1997) – Zorg ZF-1 Pod Weapon elnevezésű fegyvere nem kevésbé ikonikus. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a filmes történelem egyik legtúlzóbb kézi fegyvere, melyet Jean-Baptiste Zorg mutat be egy eléggé teátrális jelenetben. A ZF-1 egy multifunkciós gyilkológép, ami egyszerre gépkarabély és high-tech fegyverkészlet: titán újratöltővel és 3000 töltényes tárral rendelkezik, képes sorozatlövésre, és számos alternatív tüzelési módja van.

Ebben az egyetlen fegyverben egyesül a rakétavető (kis sárga rakétát lő ki), a mininyílvető (mérgező vagy robbanó fejű nyilakkal), a hálókilövő nem-halálos elfogáshoz, a lángszóró – Zorg személyes kedvence – és még egy fagyasztósugár is, amivel jégkockává dermeszti az áldozatot. Mindezt egy ergonomikus, mégis furcsán gömbölyded burkolat rejti. A ZF-1 dizájnja és funkciói annyira túlzóak, hogy a bemutatása a humoros csúcsa a filmnek.

Nem hagyható ki a Galaxis útikalauz stopposoknak (2005) című regényadaptációból készült filmben látott Point-of-View nézőpont-ágyú: A Douglas Adams-univerzum sajátos terméke egyáltalán nem hagyományos: a nézőpont-ágyú tulajdonképpen empátiasugár. Aranyszínű, puskaméretű eszköz, mely kinézetében hasonlít egy futurisztikus vadászfegyverre, de markolata, elsütőbillentyűje és csőközépi fogantyúja van, testét pedig szögletes minták díszítik. Lövéskor nem látható energianyalábot bocsát ki, és a célpontot nem elpusztítja, hanem arra kényszeríti, hogy mindent a lövész szemszögéből lásson.

A sztori szerint egy dühös feleségek által kifejlesztett eszközről van szó, mellyel „a férjek végre megérthetik, mit érez a feleség” – ennek megfelelően a filmben humoros csúcspont, amikor a depressziós robot, Marvin fordítja a fegyvert a bürokratikus vogonokra. A Nézőpont-ágyú külsőre tehát egy vagány sci-fi puska, de funkciója szerint a társadalmi rend szatírája.

És végül jöjjenek a Támad a Mars! (1996) lézerfegyverei: Tim Burton retro sci-fi komédiája tele van szándékoltan gagyi dizájnmegoldásokkal, és ebbe beletartoznak a marslakók kézi sugárfegyverei is. Ezek a fegyverek a ’50-es évek science fiction stílusát idézik: nagy, kúpos csőtorkolattal, áttetsző műanyag elemekkel és krómszínű díszítésekkel. Használatuk eredménye rajzfilmszerűen bizarr – egy találat azonnal „lecsupaszítja” az embert zöld és piros csontvázzá. A dizájn egyszerre nevetséges és emlékezetes: mintha egy régi játékpisztolyt látnánk, amelyből valós, halálos (és szivárványosan világító) lézersugár csap ki. A Mars Attacks! ezen túlzó fegyverei tökéletesen illenek a film szatirikus hangvételéhez és vizuális stílusához.