Bevallom őszintén: a cingár, Barbie-baba szerű hollywoodi sztároktól már a hideg is kiráz. Műmosoly, műszempilla, műminden. Olyanok, mintha nejlonszatyorból húzták volna ki őket, hogy egymás után hajigálják rá mindet a vörös szőnyegre. Nincs bennük semmi természetes, semmi emberi, semmi élet.
Éppen ezért villanyozott föl az a hír, hogy Olaszországban, egy Scanno nevű hegyi faluban él egy 94 éves nagymama, Margherita Ciarletta, aki minden médiaszél nélkül sztár lett. Nem azért, mert írt egy botránykönyvet a helyi plébános szerelmi életéről, és nem is azért, mert abszolút precízen előre látta a tojás jövő heti árát, hanem mert egész életében ugyanazt a hagyományos viseletet hordta. Nem énekel a templomkórusban, nem jósol tenyérből, nem gyógyít varázsfőzetekkel, csak ma is olyan stílusú ruhában sétál a falu utcáin – fekete szoknyában, fejkendőben –, ahogy 18 éves kora óta mindig.
A turisták valósággal megőrülnek érte. Ez a néni nagyobb attrakció nekik, mint a Colosseum, mert utóbbival ellentétben – ahol valóságos iparág szerveződött a turisták lenyúlására –, Margherita készségesen pózol a szelfikhez, aztán hazasétál, és megfőzi az ebédet. Mert ő nem celeb, csak egy nagymama, aki ragaszkodik ahhoz, amit igaznak, szépnek és természetesnek gondol. Nincs benne semmi manír, semmi művi, és ettől annyira vonzó.
A legjobb az egészben az, hogy Margherita egyáltalán nem akar sztár lenni. A faluját nem hagyta el soha, most mégis nemzetközi híre van. Közben éli a maga egyszerű, de tevékeny életét: kertet rendez, főz, sétál, és ha kell, a hegyoldalra is fölkapaszkodik – 94 évesen, bot nélkül! Hát kell ennél tökéletesebb példakép?
Közhelyes igazság, de nem árt megismételni, hogy a szépség záloga nem a botox, hanem a természetesség és a hagyománytisztelet. Margherita mosolya őszintébb bármelyik hollywoodinál, mert azt bizonyítja, hogy az élet egyszerűen is lehet szép, és az ember akkor is lehet érdekes, ha nem fér bele a fiatal szépségek agyoncsiszolt sablonjába.
Nekem most ő a sztárom: egy nagymama, aki a maga egyszerűségével mutatja meg, mennyire szép az élet. És ha rám hallgatnak, legközelebb ne a vörös szőnyegen keressenek csillogást, hanem egy olasz hegyifalu kanyargós utcáján. Ott van, fejkendőben, mosolyogva, és még a legkifinomultabb hollywoodi díva is elbújhat mögötte. Éltesse a jóisten még nagyon sokáig.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
- Tóth Ágoston
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
