A kis Szigfrid balladája

A kis Szigfrid balladája

2024-06-20
258 olvasó

Csökönypuszta egy apró település volt valahol a búsban. Elzárva minden fejlődéstől, kirekesztve minden haladásból éppen csak vegetált. Nevezetességei, érdekes látnivalói nem voltak, így nemcsak a turisták, de a gólyák is messze elkerülték. Kész csoda, hogy az a néhány lakó, akit a balsorsa oda telepített, nem szedte a sátorfáját és költözött el máshová.

Aztán egy szép nyári napon bekövetkezett a csoda: híre ment, hogy a boltos Klárika babát vár. Nagyobb szenzáció volt, mintha egy lottó ötöst fújt volna be a szél a mindig kihalt piactérre, úgyhogy a nyugdíjasok klubja rögtön pályázatot hirdetett a pici nevére. Kiélezetten szoros küzdelemben végül a Szigfrid győzött a Leonidász előtt, mert hála a modern orvostudománynak, kezdettől tudták, hogy fiúra kell számítani.

Attól fogva mindenki a babát várta. A kocsmában krétával jelezték az italtáblán a hátralévő napokat, a három közmunkás pedig szorgalmasan gyakorolta a napkeleti királyok szerepét, amit a polgármester osztott ki rájuk, hogy ha majd eljön a pillanat, őstermelői ajándékokkal púpozott talicskával zarándokoljanak az újszülött jelképes jászla elé.

És mert amit ilyen kevesen, ám ilyen kitartóan várnak, az mindig bekövetkezik: a kis Szigfrid egy álmatag őszi reggelen végre megérkezett. Csökönypusztán ekkor soha nem látott utcabál vette kezdetét. A nyugdíjasok citerán pengették a talpalávalót, a tűzoltók pedig a Born to be Wild-et énekelték merész hangszerelésben. A csúcspontot mégis a polgármester ünnepi beszéde jelentette, mert reális képet festett benne a falu születésszámainak hamarosan bekövetkező változásról. Nem kérdezte tőle senki, hogy mindezt hogyan képzeli el ötven év körüli átlagéletkorral, mert öröm közben az emberek fittyet hánynak a valóságra.

Aztán telt múlt az idő, és a kis Szigfrid felcserepedett(sic!). A szomszéd faluban bár kínkeservesen, de elvégezte az elemit, majd beíratták a Csicsák Gedeon Bádogos Szakközépiskolába. Nem lett tehát sem állatorvos, sem pap, sem trágyamérnök, pedig a csökönypusztaiak ebben reménykedtek. Mindegy, mondták, Szigfrid nekünk így is jó, mert ő a jövő, a bizakodás.

Ám amikor Szigfrid két osztályismétlést követően befejezte a tanulmányait és szakképzett bádogos lett belőle, azonnal külföldre szegődött, mert ott tízszer annyit fizettek. Soha többé nem tette be a lábát Csökönypusztára.

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!

Kipcsák Jakab

(1976., Budapest) Színi kritikusként debütáló, de több műfajban is magabiztosan mozgolódó újságíró, aki az utóbbi időben novellákkal veteti észre magát. Írásai társhonlapunkon, az Irodalmi Élet virtuális hasábjain is fellelhetők. Pitu Guli ösztöndíjjal a Szkopljei Egyetem vendéghallgatójaként a perzsa-ószláv nyelvemlékek irodalmi vetületeit kutatja, és első novelláskötetének anyagán dolgozik, amelynek címe: Dojráni lakodalom.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL