Csökönypuszta egy apró település volt valahol a búsban. Elzárva minden fejlődéstől, kirekesztve minden haladásból éppen csak vegetált. Nevezetességei, érdekes látnivalói nem voltak, így nemcsak a turisták, de a gólyák is messze elkerülték. Kész csoda, hogy az a néhány lakó, akit a balsorsa oda telepített, nem szedte a sátorfáját és költözött el máshová.
Aztán egy szép nyári napon bekövetkezett a csoda: híre ment, hogy a boltos Klárika babát vár. Nagyobb szenzáció volt, mintha egy lottó ötöst fújt volna be a szél a mindig kihalt piactérre, úgyhogy a nyugdíjasok klubja rögtön pályázatot hirdetett a pici nevére. Kiélezetten szoros küzdelemben végül a Szigfrid győzött a Leonidász előtt, mert hála a modern orvostudománynak, kezdettől tudták, hogy fiúra kell számítani.
Attól fogva mindenki a babát várta. A kocsmában krétával jelezték az italtáblán a hátralévő napokat, a három közmunkás pedig szorgalmasan gyakorolta a napkeleti királyok szerepét, amit a polgármester osztott ki rájuk, hogy ha majd eljön a pillanat, őstermelői ajándékokkal púpozott talicskával zarándokoljanak az újszülött jelképes jászla elé.
És mert amit ilyen kevesen, ám ilyen kitartóan várnak, az mindig bekövetkezik: a kis Szigfrid egy álmatag őszi reggelen végre megérkezett. Csökönypusztán ekkor soha nem látott utcabál vette kezdetét. A nyugdíjasok citerán pengették a talpalávalót, a tűzoltók pedig a Born to be Wild-et énekelték merész hangszerelésben. A csúcspontot mégis a polgármester ünnepi beszéde jelentette, mert reális képet festett benne a falu születésszámainak hamarosan bekövetkező változásról. Nem kérdezte tőle senki, hogy mindezt hogyan képzeli el ötven év körüli átlagéletkorral, mert öröm közben az emberek fittyet hánynak a valóságra.
Aztán telt múlt az idő, és a kis Szigfrid felcserepedett(sic!). A szomszéd faluban bár kínkeservesen, de elvégezte az elemit, majd beíratták a Csicsák Gedeon Bádogos Szakközépiskolába. Nem lett tehát sem állatorvos, sem pap, sem trágyamérnök, pedig a csökönypusztaiak ebben reménykedtek. Mindegy, mondták, Szigfrid nekünk így is jó, mert ő a jövő, a bizakodás.
Ám amikor Szigfrid két osztályismétlést követően befejezte a tanulmányait és szakképzett bádogos lett belőle, azonnal külföldre szegődött, mert ott tízszer annyit fizettek. Soha többé nem tette be a lábát Csökönypusztára.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
