A régi időkben, amikor még nem volt mobiltelefon, és a párok flörtölés útján leltek egymásra, az úrhölgyek a legyezőikkel küldtek üzeneteket a kiszemelt úriembereknek. Aki nem értett „legyezőül”, az bizony hoppon maradt, és mert ez a nyelv meglehetősen cizelláltnak számított, az urak ébersége sohasem lankadhatott. Az egyszerűbb jelzések persze logikusak voltak, így a legyező a szív felett utalt arra, hogy „ön rabul ejtette a szívemet”, míg a lassú, meghitt legyezés a hiányzó érzelmek csendes megvallása volt. A gyors, játékos csapkodás ugyanakkor könnyed és komolytalan csipkelődést jelzett, míg az összecsukás és kinyitás azt üzente, hogy „ön teljesen összezavart.” Ha viszont legyezőt az arc bal feléhez illesztették, az egyértelműen tudatta az udvarlóval, hogy a helyzete nem reménytelen.
Mindez ma már a múlt, bár a metakommunikáció még mindig létezik. A különbség csak annyi, hogy napjainkban a párkeresési rituálé már nem legyezőkkel, hanem okostelefonokkal történik. A modern „telefonnyelv” szédületes módon fejlődik, és gazdagodik, főként a fiatalok körében, akik mostanság levegőt sem vesznek e nélkül az eszközük nélkül. És mivel a telefonnyelvet már pelenkás korukban elsajátítják, nem csoda, hogy így is beszélgetnek, flörtölnek egymással. Az egyik bevett módszer az eszköz lámpájának „véletlen” bekapcsolása: egy gyors villantás a kiszemelt egyénre azt jelenti, hogy „jó vagy nálam, kövess be a TikTokon”. Ugyanilyen népszerű a csengőhang bekapcsolása is. Ha a nő nem egy nyálas zeneszámmal, hanem valamilyen motorhanggal kísérletezik, egyértelműen jelzi a férfinak, hogy ráállt a hullámhosszára. A legbiztosabb persze a sörösdoboz kipattintását imitáló csengőhang, mert az kétséget kizáróan azt jelenti, hogy „bírlak”.
Értelmiségi körökben mindez persze nem működik, ezért ott finomabb jelzések szükségesek. Ilyen esetben már a verbális kommunikáció sem kerülhető el, például ha egy erősen kitetovált hölgy odalép egy feminim kinézetű fiatalemberhez és töltőkábelt kér tőle, az egyértelmű célzás arra, hogy szívesen venné, ha meghívná egy kávéra. Ennek variánsa a powerbank felőli érdeklődés, arra utalva, hogy lemerültünk, ami köznapi nyelvre fordítva annyit tesz, hogy szívesen meginnék veled valamit egy félreeső, nyugis helyen, alkalmasint a lakásodban, de ha neked nincs ilyen, hozzám is mehetünk.
Kissé finomabb jelzés, amikor a telefont nem a kezünkben tartva, hanem az ölünkbe helyezve bámuljuk, ez ugyanis a metanyelven arra utal, hogy „szabad vagyok”, de ha a nő régimódiasan a füléhez illesztve telefonál, vagy csak úgy tesz, mintha telefonálna, az egyértelmű elutasítása a férfi közeledésének. Szintúgy, ha egy nő a telefonját bal kézzel babrálja, az jelzés a férfi számára, hogy „balféknek tartalak, esélyed sincs nálam”, de ha a készülékét jobb kézzel simogatja, az nyílt célzás arra, hogy „felkeltetted az érdeklődésemet, dobhatsz egy message-ot.”
A pohár mellé tett okostelefon pedig azt jelzi: „fent vagyok a Tinderen, keress rám”, a kijelzőjével lefelé fordított pedig azt, hogy: „az X-en megtalálsz”.
Természetesen ez a nyelv még csak most van kialakulóban, de a jelzéstár napról napra bővül és változik. A lényeg minden esetben az, hogy az érzelmek kifejezése megtörténjen, továbbéltetve ezzel a flörtölés ősi művészetét. És mindezt úgy, ahogy a modern kor szellemisége megkívánja, kizárólag a virtuális térben, digitálisan.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
- Vitrányi Szabina
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
