A nemi identitástól az ingyen lakásig

2019-01-10
620 olvasó

Németországban idén – 2019-et írunk – januártól hivatalosan is bevezették a harmadik nemet azok részére, akik képtelenek eldönteni, hogy férfiak-e vagy nők.

Mielőtt még az a vád érne, hogy egy szemét kirekesztő vagyok, mert megvetem azokat, akiket azzal vert meg a sors, hogy nem lehet számukra egyértelmű a nemi identitásuk, gyorsan kijelentem: nekem semmi bajom sincs azzal, hogy valaki férfinak született és nőként éli az életét vagy megfordítva. Számos példát tudnék a közvetlen ismeretségi körömből arra, amikor egy nő, leszámítva a naponkénti arcszőr eltávolítást, echte férfi módra viselkedik, vagy pedig, hogy az ipse papíron férfi, de minden megnyilvánulása a gyengédebb nemet idézi.

Mindenki éljen, öltözködjön és tudatosuljon úgy, ahogy neki tetszik, ám ez legyen a lehető legszentebb magánügye. Miért éppen a nemi identitásunkból fakadó problémáinkat tennénk ki az ablakba, ha ennél százszor jelentéktelenebbeket meg eltitkolunk? Talán azért, mert a deviancia akkor vonzó, ha legalább akkora, mint egy ház. Az olyan kis eltévelyedések, mint pl. hogy én szeretek a Cities nevű számítógépes játékkal babrálni, eltörpülnek ahhoz képest, hogy cukrozom a tökfőzeléket (ezt csak úgy mondtam, a példa kedvéért). Megteremtett bennünket az a magasságos Atyaúristen, és mivel a polcán csak két lehetőség akadt, vagy nőket vagy pedig férfiakat buherált belőlünk. Az már más kérdés, hogy a bennünket irányító hormonok és egyéb furcsaságok néha fölülírják a nemi szervek által képviselt irányvonalat, de újfent hangsúlyozom, ez már olyan jellegű ügymenet, ami rajtunk kívül másra nem tartozik.

Tőlem alig kőhajításnyira is szép számmal akadnak olyan személyek, akiken messziről látszik a polaritásos működési zavar, ám ők intelligens vagy pedig ösztönös módon ezt szépen kezelik, még ha megoldani nem is tudják. Az ellenérzést az váltja ki belőlem, hogy ezt az anomáliát egyre inkább úgy mutogatja a média, mintha ez volna a természetes. Törvények, rendelkezések születnek arról, hogy bátran vállalhatjuk nemi bizonytalankodásainkat, sőt, ha valakit férfiként vagy nőként tartunk nyilván az egye inkább megbélyegzésnek fog számítani.

Számomra az egyensúly innentől megszűnt, és a lejtő egyre inkább a devianciák felé tolja a gondolkodás szekerét az élet minden területén. Azzal, hogy a törvény kiemelte őket az átlagból, a bizonytalan identitásúak mostantól kiváltságosnak hihetik magukat. Maholnap erény lesz, ha valaki semleges neműnek vallja magát, aki pedig megmarad szimplán férfinak vagy nőnek, az restellheti magát. Olyasmi ez, mint a régi, megszűnt Jugoszláviában népszámláláskor jugoszlávnak lenni. Ezek az emberek egyszerre voltak elegánsak, divatosak és rendszerkövetők. Most is valami hasonló történik, csak a rendszer olyan irányba fordult, ami a totális megszemmisülés, a lázas széthullás és a mindezt felváltó lobogó őrület felé vezet.

Néhány nappal ezelőtt olvastam, hogy egy amerikai házaspár, miután hazatért többnapos távolléte után, meglepve tapasztalta, hogy egy kerekes székes alak elfoglalta a lakásukat. Azt mondta, ez a ház most már az övé, és ha kell, akár fegyverrel is meg fogja védeni azoktól, akik ezt kétségbe vonják. Nyilván egy elmeháborodott akciójáról van szó, de ez így is elképesztő. Már itt tartunk: nincs többé semmilyen kötöttség, semmilyen erkölcsi vagy a józan ész diktálta szabály, mert az rombolja az esélyegyenlőséget és a demokráciát. Azt viszont nem ért megjegyezni, hogy a szabadság farvizén az elmebaj is vígan elhajókázik, hogy a fentebb emlegetthez hasonló, kicsiny elszigetelt akciókkal meg-megmutogatva magát világméretű trend váljék belőle. Vagy legalább egy bizonytalan nemi identitást szabályozó törvény.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

1 Comment

  1. Teljesen egyet értek.Ne szégyenkezzen az,aki nem tudja nő-e ,avagy férfi.Nem tehet róla.De ne hozzon zavarba másokat azzal,hogy utcai felvonulást szervez,aztán ott világgá kiáltja milyen jogokat követel magának,mert ő más.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL