A predátor és a fogorvos

2026-03-05
153 olvasó

A Zurag típusú vadászűrhajó észrevétlenül szállt le a kijelölt zónában, ami egy erdő volt azon a területen, amit a helyiek Európának, azon belül pedig a Bakonynak neveztek. Az űrhajó egyetlen utasa Morg predátor volt, kicsit idősebb, kicsit viharvertebb annál, akit Arnold Schwarzenegger a 80-as években Amazóniában likvidált, de a felszerelése és az elszántsága megegyezett az elődjével. Ő is gyilkolni jött, mint megannyi predátor előtte, és közben trófeákat gyűjteni, vagyis szórakozni egy kiadósat.

Azért választotta ezt a vidéket, mert a bolygóján úgy hallotta, kemény, férfias népek lakják, akik jól bánnak az íjjal meg a karddal. Mármint, amikor egy honfitársa erre járt, ezt tapasztalta, de az régen volt, azóta itt is sok minden megváltozhatott.

Morg tehát kiszállt az űrhajójából, amit a primitív helyiek biztosan meteoritnak véltek, és mert az út utolsó részén a jármű hűtése kioltotta a súrlódáskor keletkezett fényes csíkot, azt hihették, az égből lehulló kődarab elégett a levegőben.

Csodálatos nyugalom jellemezte a bakonyi tájat: a fák még nem bontották ki teljesen a levélzetüket, de már zöldelltek, és ez tetszett Morgnak. Rendbe szedte magát, ellenőrizte a fegyvereit, aztán megindult zsákmányt keresni. De alig tett pár lépést, a jobb alsó foga, amit a pofája kitárásakor az ellenség undorító hegyes tüskének látott, hirtelen és minden átmenet nélkül megsajdult.

Megesik ez a predátorokkal is, elvégre ők is emberek, vagyis nem azok, de alkatilag olyanok, mintha azok lennének. A gond az, hogy mindenféle fajtájú és mértékű sebre van ellenszerük – ami egyfajta hegesztőkészülék –, de a fogfájással szemben éppen olyan tehetetlenek, mint ezek a primitív, földi emberek.

Morg megállt, megtapogatta a fájós fogát, és arra gondolt, hogy ennél nagyobb csapás aligha érhette volna. Átutazott a fél galaxison, hogy megérkezzen ide, és ezért egy halom pénzt fizetett, mert a vadászatokat szervező cégek nem éppen szívbajosak. És most itt ez a fogfájás. Az ilyesmi mindig kellemetlen, de külföldön maga a pokol. Ráadásul ez egy primitív bolygó, itt még fúrják és faragják a fogat, ha hinni lehet a beszámolóknak. Vén ragadozó volt, tudta, hogy ha ilyen makacs fájdalom jelentkezik, a legjobb másfelé terelni a figyelmet. Úgy találta, a vadászat pont jó lesz erre. Észre is vett valamilyen nyomokat, de a fájás továbbra is ott fészkelt a pofájában, és nem hagyta másra gondolni.

Nagyon hamar eljutott arra a szintre, hogy itt valamit tenni kell. Haza nem mehetett, mert amíg a fél galaxist átszelte volna, biztosan megőrül az egyre jobban hasogató fájdalomtól. Volt nála néhány Cataflan, de azt arra tartogatta, ha netán nem bírna aludni éjjel, mert hát a predátornak is szüksége van alvásra, ezt egy primitív földlakó is tudja (olyannyira, hogy a legtöbben ilyenkor próbálják kinyuvasztani). Leült hát egy kőre és brutális, undorító ábrázatát a két ormótlan mancsába fogva azon gondolkodott, mi tévő tegyen.

Végül arra jutott, hogy ha már ezen az elmaradott bolygón van, igénybe kell vennie az egyik legismertebb helyi szolgáltatást: a fogászatot.

Másfél órával később egy bakonyi kisváros rendelőjének várójában ült. A recepciós eleinte azt hitte, valamilyen farsangi jelmezversenyre érkezett, ezért kedvesen adott neki sorszámot.

– Sürgősségi? – kérdezte.

Morg fájdalmasan bólintott.

Amikor végre behívták, a fogorvos elgondolkodva vette szemügyre a négyfelé nyíló állkapcsot.

– Hm – mondta végül szakmai nyugalommal. – Uram, ön súlyosan elhanyagolta a fogazatát.

Azonnal panorámaröntgent készített róla, de a gép háromszor újrakalibrálta magát, mert nem talált megfelelő állkapocs-profilt az adatbázisban. Ezután CT-re küldték.

A CT-laborban körbefotózták a pofáját minden irányból. Egy asszisztens mérőszalaggal lemérte a mandibula kerületét, egy másik digitális lenyomatot vett, egy harmadik pedig már töltötte is fel az adatokat egy mesterséges intelligenciával támogatott fogászati tervezőprogramba.

Tíz perc múlva az AI elkészítette a kezelési tervet.

A fogorvos komoran nézte a monitort.

– Nem akarom megijeszteni ön – mondta –, de ez nem egyszerű eset.

Morg gyanakodva morrant.

– Az alsó bal oldalon már csak egy foga van. Ha azt eltávolítjuk, nem tud majd rágni. Ez így nem maradhat. A legjobb megoldás az implantátum, vagyis implantátumok. Minimum hat. Utána jöhet egy cirkónium híd, és egy teljes harapásrekonstrukció. Muszáj lesz persze egy kis ínyplasztikát is végezni.

– És természetesen fogkőeltávolítást – tette hozzá az asszisztens.

– Meg egy esztétikai fehérítést – mondta egy másik.

A monitoron közben megjelent egy háromdimenziós animáció arról, hogyan nézne ki Morg szája egy év kezelés után: szabályos, hollywoodi mosollyal.

A predátor halkan, fenyegetően hörgött.

– Csak… vegyék… ki… – dörmögte.

A doktornő kissé csalódottan biggyesztette le a száját.

– Jó. Akkor egy egyszerű extrakció lesz.

A fogorvos elvégezte az érzéstelenítést. Nem volt könnyű, mert Morg idegrendszere négy külön csatornán reagált, de végül sikerült.

Jöhettek a fogorvosi eszközök: emelő, fogó, csipesz. Egytől egyig középkori kínzóeszközökre hasonlítottak, amelyeket Morg korábbi útjairól igen jól ismert.

Negyedóra múlva a fog végül engedett.

Amikor kihúzták, zölden fluoreszkáló vér buggyant elő a sebből.

– Ez normális? – kérdezte az asszisztens.

– Majd utánanézünk – mondta a fogorvos.

Gyorsan kitisztították a sebet, varratokat tettek bele, majd a páciens kapott egy harapnivaló gézcsomót.

– Egy hét múlva kontroll – jelentette ki végül a fogorvos.

A recepción Morg fizetni próbált: egy marék középkori tallért tett le a pultra.

– Ezt sajnos nem tudjuk elfogadni – mondta a recepciós.

Morg ekkor kelletlenül letette a plazmaágyúját, két dobócsillagát és az aktív álcázó berendezést.

– Zálogba megfelel – bólintott a recepciós.

A predátor megszégyenülten vánszorgott vissza az űrhajójába.

Felszállt, és mint a kilőtt golyó, elhagyta a Földet.

Egy hét múlva pittyent egy üzenet a csuklóján lévő kijelzőn.

„Fogászati kontroll – időpont emlékeztető.”

Morg rápillantott.

De úgy tett, mintha nem látta volna.

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:

  • Cipurka
  • mokusfacan
  • Benjamin Babbler
  • easy
Tóth Cakan

Tóth Cakan

(1991., Budapest) Többféle prózai műfajban, de kizárólag internetes portálokon publikál, különféle álneveken. Anyakönyvezett nevét először honlapunkon használta, elsősorban az Irodalmi Élet főszerkesztője, Benői Sztipán biztatására. Meggyőződéssel vallja, hogy a nyomtatott irodalom ideje leáldozóban van, mert könyvet már alig olvas valaki. Ezért a netes irodalomnak rövidnek, humorosnak és lényegretörőnek kell lennie.

Vélemény, hozzászólás?

Kérdezd a Regénytárról
Cipurkát!
Cipurka
Kérdezd meg Cipurkát
Szia! Én Cipurka vagyok 🐿️
Kérdezz bátran a Regénytárról!