/

A Privatér

263 olvasó

Drake odébb rúgott cipője orrával egy kavicsot, ami nagy ívet leírva a járda melletti árokba esett. Reggel óta törte a fejét, milyen új és jól jövedelmező üzletbe vághatna bele. Ötletekből sohasem volt nála hiány, de már többször is meggyűlt a baja a hatóságokkal jogértelmezési ellentmondások miatt. Értve ez alatt, hogy Drake a jogot elég különös módon értelmezte, ha valami üzletben pénzt szagolt, akkor a törvényeket figyelmen kívül hagyva jogosnak érezte a tevékenységeit. Sajnos ez nem kockáztathatta meg újra, hacsak nem akart bennalvós táborban tölteni néhány évet. Nem akart.

Legjobb ötletei rendszerint séta közben jutottak az eszébe. Figyelte az embereket, a szokásaikat legfőképp a pénzköltési szokásokat. Ebből merített ihletet. Épp a TACSKO üzletlánc hipermarketje előtt haladt el, mikoris fény gyúlt az agyában és egy remek üzleti lehetőség ötlete fogant meg benne. Egy teljes mértékben legális, de nagy haszonnal kecsegtető, kis beruházást igénylő és az üzleti világban új távlatokat nyitó terv volt ez.

Nem is húzta az időt, felvette a kapcsolatot néhány régi üzlettársával és vázolta nekik az elképzelését. A részletekbe nem avatta be őket, de annyit azért elárult, hogy automaták kihelyezését szeretné a város minden részére. A gépek egy héten belül el is készültek pont, ahogy ő kívánta.

Egy verőfényes hétfő reggelen a város arra ébredt, hogy szinte minden nagy bevásárló központ mellett, természetesen tisztes távolságban az áruház területétől megjelentek a Privatér Kft automatái.

Józsi korán kelt, mert még szeretett volna a TACSKO-ban reggelit vásárolni mielőtt felveszi a munkát a Gumirugógyárban és estig le sem teszi. Mikor az áruház felé közeledett egy 10-20 emberből álló sort látott egy automata előtt. Születése óta kíváncsi ember lévén csatlakozott a sorban állókhoz. Nyakát nyújtogatva kukucskált az előtte állók válla felett, hogy vajon mit is tud ez a masina. Semmit sem látott, viszont a sor apadt, ahogy a fejüket csóváló emberek lassan fogyatkozni kezdtek. Végre odaért a gép elé és elolvasta a táblát, amire ez volt írva: „200 pénzért nem ad semmit”. Ez meg milyen hülyeség dörmögte, majd a zsebébe nyúlt elővett egy kétszázast és a nyílásba dobta. Hallatszott, ahogy leért a gép hasába a bedobott érme. Józsi várt, de nem adott a gép semmit.

Nem is zenélt, nem is morrant.

– A francba – mondta – ez nem adott semmit.

– Iparkodjon már jóember – szólt a háta mögött valaki. – Mi is ide várunk!

– Jól van már – válaszolta Józsi de azért még bedobott egy érmét.

Hátha………….

Erdős Sándor

1972-ben Mosonmagyaróváron születtem. Jelenleg, készlet ellenőrként dolgozom. Gyermekkorom óta szeretek írni, de nagyobb közönség felé csak egy éve publikálok. Az írói repertoárom elég széles. A versektől, az egészen mély gondolatokat megjelenítő szépprózáig, valamint a gyerekeknek szánt írásokig terjed.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft