A politika célja a hatalom megszerzése, aztán pedig a megtartása.
Történt egyszer egy hazában, hogy az országgyűlési választások felé közeledvén, a regnáló hatalmat leváltani kívánó ellenzék nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy ezt a fegyvertényt végrehajtsa. Szövetségest kellett találnia, mégpedig hirtelenül. Ám hiába forgolódtak és nézelődtek, morgolódtak és tépelődtek, nem került a látómezejükbe olyan párt vagy szerveződés, amelyet megkörnyékezhettek volna.
Már majdnem erőt vett rajtuk a csüggedés, amikor valakinek eszébe jutott, hogy van egy tömb, ráadásul népes szavazóbázissal, amely elég erős ahhoz, hogy a regnáló hatalmat megszorongathassa. Ha szövetséget kötnének vele, biztosan övék lenne a győzelem. A dolog egyetlen szépséghibája csupán az volt, hogy ez a Sátán pártja volt, hívei pedig patás ördögök. Igaz, hogy a Sátán pártja az utóbbi hetekben, hónapokban mindent megtett annak érdekében, hogy a pokol kénköves bűzét lemossa magáról, de ez csak részben sikerült, mert a múltat, mint valami sötét árnyékot kérlelhetetlenül vonszolta maga után.
De a jelenlegi helyzetben, és főleg a hatalom megszerzése szempontjából ez keveset számított. A regnáló hatalmat fölváltani kívánó ellenzék titokban egyezkedni kezdett a Sátánnal, amelynek következtében Egyesült Angyalpárt néven rövidesen új formációt keletkezett. Ehhez nem kellett mást tenniük, mint kifordítani és úgy felhúzni magukra a Sátán kondenzcsíkos gatyáját.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.