Büszkén jelenthetjük ki, hogy magyar tudósok megtalálták és lokalizálták a másvilágot. A hír ugyan nem ennyire lényegre törő, mert a tudományos világra jellemző szűkszavúsággal csak annyit közöl, hogy: „Egy képalkotó polariméterrel fölszerelt földi távcsővel ELTE-s kutatók most új, polarizációs bizonyítékot találtak a Föld-Hold rendszer L5 Lagrange-pontja körüli porhold létezésére”. Fogalmam sincs, mi az a L5 Lagrange-pont, de ami a hír többi részét illeti, egyáltalán nem vagyok naiv. Mint minden hírkövető, tájékozott földlakó, én is tudom, mit össze nem titkolózott a világ a rockwelli ufólátogatás meg az 51-es körzet kapcsán, úgyhogy óva intek mindenkit: ne higgyen a száraz, tényszerű közleményeknek.
A kulcskifejezés a porhold, ami egy kavargó, jószerével láthatatlan felhő. Olyan, mint egy lélek-konglomerátum, mert mi más is lehetne? Mi oka van a pornak arra, hogy felhőbe tömörüljön a L5 Lagrange-ponton, hacsak nem az, hogy ez egy gyűjtőhely, de nem az anyagi, hanem a lelki természetű dolgoknak. Ne áltassuk magunkat, és ne is beszéljünk mellé: ez az a másvilág, amelynek létét a marxista filozófia galád módon kétségbe vonta, holott végig itt volt az orrunk előtt, csak egy képalkotó polariméterrel fölszerelt földi távcső kellett volna hozzá.
A kérdés, hogy mi fog történni ezután, hogy ez a drámai fölfedezés napvilágra került? Mert a helyzet most még bonyolultabb, mint előtte volt: ha ugyanis a másvilág érzékelhető, akkor van fizikai jellemzője, és ez lehetővé teszi azt, hogy vizsgáljuk, esetleg befolyásoljuk. Szinte látom is magam előtt az új hollywoodi filmet, amelyben egy őrült tudós nagy teljesítményű lézerrel kezdi bombázni ezt a felhőt, szétugrasztva és ránk szabadítva az ott joviális békességben lebegő lélek armadákat. Márpedig ennek beláthatatlanok lennének a következményei, mert azok a megbolygatott lelkek hol másutt, mint köztünk, a Földön keresnének menedéket vagy éppen új életteret, teljesen fölbolygatva mindent, ami eddigi életünket jellemezte. Extrémen drámai esetben az is megtörténhetne, hogy a Föld egyetlen hatalmas kriptává változna, amelyben az élőhalottak uralkodnának, mi pedig elnyomott páriákként őket szolgálnánk.
Bizonyos vonatkozásban már az is aggasztó, hogy erről a helyről egyáltalán tudomást szereztünk. Normális esetben láthatatlannak kéne lennie, és az is volt nagyon sokáig, de talán ott is felütötte fejét, azaz lelkét a túlnépesedés. Ad abszurdum a lelkek ugyanígy pusztíthatják, szennyezhetik a maguk világát, mint mi a miénket, és ez olyan méreteket öltött, hogy a következménye már az űrből is látszik.
Nem tudni, mi lenne jobb ebben a kényes helyzetben: úgy tenni, mint ahogy a katolikus pap hazamegy a templomból – mintha mise történt volna –, vagy félreverve a lélekharangokat hirdetni az utolsó óra közeledtét. És hogy a baj még nagyobb legyen: itt a halloween is a nyakunkon, amitől azok is vérszemet kaphatnak, akik eddig csak legyintettek minden spirituális tartalomra. De ne essen kétségbe senki, amíg hivatalos helyről nem érkezik megnyugtató válasz, hogy nincs okunk pánikra, addig reménykedhetünk.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.