A Karácsony – fény. Ellentmondás ez is, mint minden lényegre törő állításunk. Hiszen éjszaka van, mikor a vándorpár szállást keres. Az istállóba, ahol Mária megszüli a fiát, oda is csak beszűrődnek a fények. Mindent beborít a sötét. – A világosság belül van. Az istállóban, a szalmaágyon. És odakint az égbolton: a csillag. Keresnünk kell, miként a pásztoroknak a kisdedet. Fölnéznek az angyalra, aztán a lábuk elé az úton botladozva. A tekintet pásztáz, csapong, és a mindent körbe ölelő homályban itt is, ott is rések, ablakok nyílnak a fényre. A világra. Térben és időben. Lélekben és testben.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
A kollázzsal együtt teljes.
Nagyon szép!