A Regénytár kabalafigurái, Puk és Muk érdeklődve tanulmányozzák a két novellaantológiát.

A Vonnegut-effektus

158 olvasó

A humort a komoly(talan)sággal virtuóz módon ötvöző, jellegzetesen egyéni stílusú amerikai író, Kurt Vonnegut nyilatkozta egyszer, hogy valamelyik barátja készített egy tanulmánykötetet a XX. századi amerikai irodalomról, amelyben őt meg sem említette. Amikor szóvá tette ezt a barátjának, azt a választ kapta, hogy nyugodjon meg, csak egy erős vázlatról van szó, hamarosan elkészíti majd a téma alaposabb, átgondoltabb összefoglalóját, amit már ki lehet tenni az ablakba. Úgy is történt, a kiadvány elkészült és tényleg sokkal alaposabb, átgondoltabb volt az előzőnél és Vonnegut abban sem volt benne.

Köztudott, hogy a könyvhétre sok száz kiadvány készül, egyebek között novellaantológiák is. A szóra sem érdemes próbálkozások között két komolyabb kiadvány van, ezek fej-fej mellett nyomulnak az elsőséget jelentő célszalag felé. Más kérdés, hogy azt sosem érik el, mert két különböző pályán futnak, amelyek ráadásul ellentétes irányba is mutatnak, de ebbe most ne merüljünk bele.

A Körképről és Az év novelláiról van szó. Előbbi a liberális, utóbbi a népnemzeti(?) ízlés szerint meghatározónak vélt novellistákat tömöríti. A két tábor között nemigen létezik átjárás, de néha azért mégis megtörténik, hogy egy szerző helyet kap mind a két gyűjteményben. Idén Tóth Krisztina és jómagam részesültünk ebben a kegyben. Mindez úgy is érthető, hogy mi ketten testesítjük meg a kapcsolódást a két ízlés között, ha csak ezen a szegényes módon is, de megteremtve annak illúzióját, hogy az igazi irodalom valahol mégis egy és oszthatatlan.

És most rátérnék arra miért írtam le mindezt: a Magyar Könyklub minden könyvhétre készít egy katalógust, amelybe csak a legszerencsésebbek kerülhetnek be. Olyan ez, mint az Oscar-jelölés csak kicsiben (az arány kábé ugyanaz, ahogy a hangya pöcse aránylik az elefánt farkához). De a Körképnek meg a Szép verseknek bérelt helye van a brossúrában, sőt, a hozzájuk fűzött magyarázó szövegben a gyűjtemények szerzőit is megemlítik. A teljes tartalomjegyzék természetesen nem fér el, ezért akinek itt fölbukkan a neve, biztos lehet benne, hogy a könyv- és az irodalomszakma is számon tartja. Az idei Körképből 15 szerző neve fért el, de az enyém nem volt közöttük.

Kicsit Vonnegutnak érzem magam.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft