„Minden pasira ráfér a katonaság, ott jól megnevelik”. Ezt egy kolléganőm jelentette ki hajdanán, akkoriban, amikor Magyarországon a sorkatonaság eltörléséről szólt a közéleti vita. (Érdekes elmélet, felveti például azt a kérdést, hogy de akkor mi legyen a neveletlen lányokkal? De ne induljunk tovább ezen az ösvényen!) A sorkatonaságot mára hazánkban a fizetett szolgálat váltotta fel, és – dacára annak, hogy létezik ezzel kapcsolatos kommunikáció – az átlag magyar polgárnak, beleértve engem is, sejtelme sincs, hogy mit csinál valójában egy hivatásos magyar honvéd.
Ezt használták ki a S.E.R.E.G. című új, november 11-től a TV2-n adásba kerülő sorozat alkotói, meg azt is, hogy a kormányzat már-már a hidegháborús időket idéző mértéken költ haderőfejlesztésre, miközben különös intenzitással toboroz. A hadsereg ügye tehát a levegőben van, vagyis az utóbb említett két tény felhajtóerővel bír a produkció népszerűsítésekor, az első pedig alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést. Ki ne lenne kíváncsi Irakban harcló magyar alakulat történetére?
A S.E.R.E.G. azonban több, mint akció sorozat. Egy, a honvédelemnél is fontosabb kérdést is körbe jár: a felnőtté válásét (ami egyébként az igazán jól sikerült katonafilmek sajátja.)
Ezek a vállalások számos kihívással szembesítik az alkotókat. Először is: hiába mindennapi kérdés a magyar honvédelem mibenléte, a katonaság nem magától értetődő tapasztalat az állampolgár számára, mint ahogy az a Magyar Néphadsereg idején volt. A kádárizmus éveiben a családok életének természetes része volt a behívó, bevonulás, a szolgálat, a várakozás a berántott férjre, vőlegényre, kedvesre, az eltávon vagy szabadságon lévő kiskatona fogadása, felnőttként pedig a katonatörténetek mesélése.
A szolgálattal kapcsolatos élmények feldolgozása egész iparágak épültek fel. Például a popzenén belül: Kell, hogy várj, Tizedes elvtárs, miért oly szívtelen?, Angyalbőrben, Nehéz a dolga a katonának, Nézz rám, tizedes! – és sorolhatnánk a dalokat. Vagy a filmeket, tévés sorozatokat: Princ, a katona, Őrjárat az égen, Angyalbőrben, Kisváros.
Az Y és Z generáció katonaság élménye ezzel szemben teljesen virtuális, e nemzedékek tagjai filmekből, videójátékokból, legfeljebb idősebbek és tanárok elbeszéléséből tudnak valamit a témáról. Kérdés tehát, hogy hogyan lehet őket megszólítani?
A rendszerváltás előtt még a szolgálatot megúszók is tudták, mit jelent az üti, eltáv, hadtáp, gyíkhús, stoki, szoli (nem szolárium!), ez ma már nincs így. A korábbi filmek, sorozatok készítésekor a realista ábrázolás alapvető célkitűzésnek számított, hiszen elég volt egy hiba, és már minden néző érezte, valami nem stimmel, a produkció hiteltelen. A mai alkotók azonban nem támaszkodhatnak a közös tapasztalatra, illetve igen, de ez az említett filmeken és videójátékokon alapszik, nem megélt élményeken.
Ezt azonnal látni a S.E.R.E.G. első epizódjának kezdő képsorain. Az iraki akció olyan ismert produkciók stílusát idézi, mint a Sólyom végveszélyben, az Iraki misszió, a Moszul, a Homokvár stb. Szerencsére azonban hamar feloldódik az az érzésünk, hogy egy magyar háborús szuperprodukció kísérletébe keveredtünk, és érthetővé válik a történet alapja: Győrbíró Zsolt alezredes egy NATO-misszió teljesítésre érdekében újra szervezi régi csapatát, miközben hanyag, folyton bajba kerülő egyetemista fiát (lásd: „minden pasira ráfér a katonaság, ott jól megnevelik”) a katonai alapkiképzés elvégzésére kényszeríti. A S.E.R.E.G. tehát egy apa és egy fiú története, az apáé, akinek a renoméját kell helyreállítania, és a fiúé, akinek végre felnőtté és önállóvá kell válnia.
A Magyar Honvédség iraki szerepléséről sokféle tájékoztatást kaptunk már, mivel az ilyesmit nem szokás a polgári lakosság orrára kötni, sosem tudjuk meg, létezhet-e ilyen küldetés. Ez, mint említettem, az alkotók kezére játszik, hiszen a néző hihet is a vázolt események valódiságában, vagy át is engedheti magát a fikció ringatásának.
Ami az alapkiképzés ábrázolását illeti, az jól tükrözi azt, amit fentebb fejtegettem: a fiatalabb generációk teljes tapasztalatlanságát a szolgálattal kapcsolatban. Ezek a jelenetek éppen azt mutatják meg, hogy a mai középiskolás és egyetemista korosztály számára ez távoli, érthetetlen és értelmetlen világ. Vagyis feltehetően az az írói-rendezői-produceri feltételezés, hogy az ifjabb nézők a Győrbíró fiúval együtt nyerhetnek beavatást mindebbe.
Érdekes és bátor kezdeményezés egy olyan országban, ahol – mint céloztam rá – a hatvanas évektől minden generációnak megvolt a maga katonasorozata, amelyek nem mellesleg kiemelkedő sikert is értek el. A sajtóbemutatón két részt láthattunk, érdeklődve várjuk a többi négyet.
A S.E.R.E.G. a Megafilm produkciója, rendező Dombrovszky Linda. Valamennyi fontos további információ itt érhető el.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.