A Z generáció a hadseregben? Lássuk a medvét!

2024-10-28
76 olvasó

„Minden pasira ráfér a katonaság, ott jól megnevelik”. Ezt egy kolléganőm jelentette ki hajdanán, akkoriban, amikor Magyarországon a sorkatonaság eltörléséről szólt a közéleti vita. (Érdekes elmélet, felveti például azt a kérdést, hogy de akkor mi legyen a neveletlen lányokkal? De ne induljunk tovább ezen az ösvényen!) A sorkatonaságot mára hazánkban a fizetett szolgálat váltotta fel, és – dacára annak, hogy létezik ezzel kapcsolatos kommunikáció – az átlag magyar polgárnak, beleértve engem is, sejtelme sincs, hogy mit csinál valójában egy hivatásos magyar honvéd.

Ezt használták ki a S.E.R.E.G. című új, november 11-től a TV2-n adásba kerülő sorozat alkotói, meg azt is, hogy a kormányzat már-már a hidegháborús időket idéző mértéken költ haderőfejlesztésre, miközben különös intenzitással toboroz. A hadsereg ügye tehát a levegőben van, vagyis az utóbb említett két tény felhajtóerővel bír a produkció népszerűsítésekor, az első pedig alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést. Ki ne lenne kíváncsi Irakban harcló magyar alakulat történetére?

A S.E.R.E.G. azonban több, mint akció sorozat. Egy, a honvédelemnél is fontosabb kérdést is körbe jár: a felnőtté válásét (ami egyébként az igazán jól sikerült katonafilmek sajátja.)

Ezek a vállalások számos kihívással szembesítik az alkotókat. Először is: hiába mindennapi kérdés a magyar honvédelem mibenléte, a katonaság nem magától értetődő tapasztalat az állampolgár számára, mint ahogy az a Magyar Néphadsereg idején volt. A kádárizmus éveiben a családok életének természetes része volt a behívó, bevonulás, a szolgálat, a várakozás a berántott férjre, vőlegényre, kedvesre, az eltávon vagy szabadságon lévő kiskatona fogadása, felnőttként pedig a katonatörténetek mesélése.

A szolgálattal kapcsolatos élmények feldolgozása egész iparágak épültek fel. Például a popzenén belül: Kell, hogy várj, Tizedes elvtárs, miért oly szívtelen?, Angyalbőrben, Nehéz a dolga a katonának, Nézz rám, tizedes! – és sorolhatnánk a dalokat. Vagy a filmeket, tévés sorozatokat: Princ, a katona, Őrjárat az égen, Angyalbőrben, Kisváros.

Az Y és Z generáció katonaság élménye ezzel szemben teljesen virtuális, e nemzedékek tagjai filmekből, videójátékokból, legfeljebb idősebbek és tanárok elbeszéléséből tudnak valamit a témáról. Kérdés tehát, hogy hogyan lehet őket megszólítani?

A rendszerváltás előtt még a szolgálatot megúszók is tudták, mit jelent az üti, eltáv, hadtáp, gyíkhús, stoki, szoli (nem szolárium!), ez ma már nincs így. A korábbi filmek, sorozatok készítésekor a realista ábrázolás alapvető célkitűzésnek számított, hiszen elég volt egy hiba, és már minden néző érezte, valami nem stimmel, a produkció hiteltelen. A mai alkotók azonban nem támaszkodhatnak a közös tapasztalatra, illetve igen, de ez az említett filmeken és videójátékokon alapszik, nem megélt élményeken.

Ezt azonnal látni a S.E.R.E.G. első epizódjának kezdő képsorain. Az iraki akció olyan ismert produkciók stílusát idézi, mint a Sólyom végveszélyben, az Iraki misszió, a Moszul, a Homokvár stb. Szerencsére azonban hamar feloldódik az az érzésünk, hogy egy magyar háborús szuperprodukció kísérletébe keveredtünk, és érthetővé válik a történet alapja: Győrbíró Zsolt alezredes egy NATO-misszió teljesítésre érdekében újra szervezi régi csapatát, miközben hanyag, folyton bajba kerülő egyetemista fiát (lásd: „minden pasira ráfér a katonaság, ott jól megnevelik”) a katonai alapkiképzés elvégzésére kényszeríti. A S.E.R.E.G. tehát egy apa és egy fiú története, az apáé, akinek a renoméját kell helyreállítania, és a fiúé, akinek végre felnőtté és önállóvá kell válnia.

A Magyar Honvédség iraki szerepléséről sokféle tájékoztatást kaptunk már, mivel az ilyesmit nem szokás a polgári lakosság orrára kötni, sosem tudjuk meg, létezhet-e ilyen küldetés. Ez, mint említettem, az alkotók kezére játszik, hiszen a néző hihet is a vázolt események valódiságában, vagy át is engedheti magát a fikció ringatásának.

Ami az alapkiképzés ábrázolását illeti, az jól tükrözi azt, amit fentebb fejtegettem: a fiatalabb generációk teljes tapasztalatlanságát a szolgálattal kapcsolatban. Ezek a jelenetek éppen azt mutatják meg, hogy a mai középiskolás és egyetemista korosztály számára ez távoli, érthetetlen és értelmetlen világ. Vagyis feltehetően az az írói-rendezői-produceri feltételezés, hogy az ifjabb nézők a Győrbíró fiúval együtt nyerhetnek beavatást mindebbe.

Érdekes és bátor kezdeményezés egy olyan országban, ahol – mint céloztam rá – a hatvanas évektől minden generációnak megvolt a maga katonasorozata, amelyek nem mellesleg kiemelkedő sikert is értek el. A sajtóbemutatón két részt láthattunk, érdeklődve várjuk a többi négyet.

 

 

A S.E.R.E.G. a Megafilm produkciója, rendező Dombrovszky Linda. Valamennyi fontos további információ itt érhető el.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Kerékgyártó György

Mivel semmi hasznosat nem tanult, elhatározta, hogy prózaíró lesz. Idővel rájött, hogy ehhez is érteni kell, de már későn. 1995 óta publikál, eddig négy kötete jelent meg, dolgozott televíziós produkciónak és kétszer nyert el NKA drámaíró ösztöndíjat is. Vasas szurkoló. A Regénytáron szívesebben közöl, mint folyóiratokban, mert itt mód van kísérletezésre, stílusjátékokra is, ráadásul közvetlen kapcsolat jöhet lére a szerző és az olvasó között. Gyakran mondja, hogy ha a Regénytár nem lenne, igazából nem is volna kedve írni.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL