Apró logisztikai baki

Egyik reggel Martin Brickworker úgy döntött, nem kel ki az ágyából és nem veszi fel a munkát. Évek óta szötymöricét szállított egy apró fehér furgonban, vagy kéttucat kereskedésbe. Este a központi raktárból felvette a másnapi adagot, majd a kocsit leparkolta a ház előtt. Másnap háromig leadta az árut, aztán igyekezett mielőbb visszaérni a depóba az új szállítmányért. Nem volt könnyű dolga. A háromsávos autópályán ekkor már javában zajlott a csúcsforgalom, a szintén depók felé igyekvő, vagy éppen telepakolt kocsik csigalassúsággal vánszorogtak, miközben a délutánból alkony, az alkonyból este lett.

A várakozás óráiban Brickworker azon tűnődött, mi szükségük lehet az embereknek az ilyen bagatell haszontalanságra, mint amilyen a szötymörice. Neki soha nem jutna eszébe, hogy vásároljon belőle, de úgy tűnik, másoknak igen, mert egyik átvevőhelyen sem küldték el, hogy köszönik, még az előző adag sem fogyott el. Lehet, hogy valakinek a szötymörice testesíti meg az élet értelmét, tűnődött Brickworker, és mert ez a feltételezés abszurdnak és lehetetlennek tűnt, úgy vélte, ha tesz vele egy megvonási próbát azzal csak a tudomány ügyét fogja szolgálni.

A merész elhatározást követő reggel így ahelyett, hogy kimászott volna a paplan alól, a másik oldalára fordult. A szötymörice szállítmány aznap tehát nem érkezett meg a rendeltetési helyére, és ez rögtön szemet szúrt annak a rendőr őrmesternek, aki emberemlékezet óta azzal kezdte a szolgálati napját, hogy vett magának egy közepes adagot. Mivel hoppon maradt, zavartan távozott az üzletből. Beült a szolgálati kocsijába és maga elé bámulva próbálta megfejteni a rejtélyt. Annyira belemélyedt az okok keresgélésébe, hogy nem vette észre azt a rádióhívást, ami a két utcával arrébb bekövetkezett bankrabláshoz riasztotta. A rablók így akadálytalanul távoztak a zsákmányukkal, és az egyirányú utcán a forgalommal szemben padlógázzal repesztve nekirohantak a szeszgyár falának, ahol azonnal eltört a gázvezeték. Az összetört gépkocsiból kifolyó benzin, és egy rövidzárlat okozta szikra ezzel a rásegítéssel hatalmas robbanást eredményezett.

Nem egészet tíz perc múlva már lángban állt az egész belváros, de ez csak a kezdete volt annak az iszonyatnak, ami ezután történt. Egy veszélyes anyagot szállító teherrepülőgép pilótáját annyira megigézte az égő belváros pokoli látványa, hogy a légifolyosóról letérve a telekommunikációs központ adótornyába csapódott. A vasmonstrum mérgező gombafelhőt terjesztő robbanás közepette omlott a földre, beszakítva egy felüljárót és egy aluljárót, aminek következtében a város közlekedése gyakorlatilag megbénult.

Ha az olvasó azt feltételezi, ezzel befejeződött a csapások sorozata, bizony téved. Azzal, hogy megszűnt a telekommunikáció, a repülőgépek forgalmában olyan kaotikus zavar támadt, amely lineáris módon vonta maga után az újabb katasztrófákat. A földi irányító központtal kapcsolatot vesztett gépek lezuhantak, vagy egymásnak ütköztek és mert eközben újabb internetes kábeleket és utakat semmisítettek meg, a forgalom néhány perc leforgása alatt az egész országban megbénult.

Miután észlelte, hogy megszakadt a kapcsolata a szárazföldi irányító központtal, az óceán mélyén rejtőzködő egyik atom tengeralattjáró parancsnoka úgy vélte, ez csakis egy atomcsapás következtében történhetett, ezért kilőtte cirkálórakétáit annak az országnak a városaira, amellyel politikai és gazdasági okok miatt már jó ideje feszült volt a viszony.

A nemzetközi űrállomás legénysége tágra kerekedett szemmel bámulta, ahogy odalent sorra megjelennek a csapásra válaszcsapást adó atomrobbanások agresszíven terjeszkedő foltjai, majd a pusztítás következtében keletkezett tűzvihar egybefüggő lángtengerré olvasztotta össze a Föld légkörét, hogy mint az égő szalmakéve a túl közel merészkedő szúnyogot, egyetlen szikravillanással megsemmisítse az űrbázist.

Minderről a szobája meghitt nyugalmában szundikáló Martin Brickworker semmit nem tudott. Úgy vált hamuvá a másodperc tört része alatt, hogy közben egy marék szötymöricéről álmodott.

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!