Felkattintom az éjjeli lámpát. Négy óra. Még fél órát heverészek az ágyban, utána majd felkelek. Iszok…
Nagy Zoltán
1947-ben születtem a baranyai Karancson, Jugoszláviában. Emlékeim nincsenek róla, hisz kétéves koromban Moravicára (ma Bácskossuthfalva) költözünk. Általános iskoláimat Moravicán és Feketicsen (Bácsfeketehegyen) végeztem, majd a topolyai közgazdasági iskola tanulója lettem, de a második évben ezt otthagytam és 1969 kimentem Bécsbe vendégmunkásnak. Ott ismerkedtem meg első feleségemmel. Született egy leánygyermekünk. 1975-ben hazajöttünk júgóba. Temerinben kötöttünk ki. A 70-es évek vége felé az újvidéki Forum nyomdába kerültem, ahol befejeztem egy hároméves gépszedői tanfolyamot. A 80-as évek elején átmentem a Topolyai Népnyomdába, így hazakerültem Moravicára.
Hobbim a fotózás és az úgynevezett ötperces novellák írása. Sok színes írásom jelent meg a Magyar Szóban, 7 Napban, majd a Topolya és környékében. 1990-bern a Topolyai füzetek sorozatban megjelent első és utolsó könyvecském: Az Álkaktusz (Elbeszélés a hangulatról) címmel.
Nyugdíjba vonulásom után rendszeresen kezdtem fotózni. Nekem volt Moravicán az első „fatengelyes” digitális kamerám. Rengeteg, csaknem 10.000 fotót készítettem a moravicai eseményekről, én lettem a „falu fotókrónikása”. Főleg a 9+1 Nemzetközi Művésztelep táborait fotóztam. Az interneten sokat tettem a művészetért, segítettem olyanoknak is, akiknek nem volt lehetőségük a netre kapcsolódni. Ezért a munkámért kaptam meg a magyarországi Táncsics-érmét. Jelenleg is tagja vagyok a Székesfehérvárért Nemzetközi Művészkörnek.
