A hadsereg létezésének látszólagos célja a háború, azonban egy alaposabb vizsgálat feltárja, hogy a béke az ideális állapot számukra. A háború – függetlenül attól, hogy győztes vagy vesztes oldalon állnak – elkerülhetetlenül leamortizálja a hadseregeket, hiszen a konfliktusok entrópikus természete magát a struktúrát pusztítja, amelyet a hadsereg fenntartani hivatott. Az entrópia, az energia szétoszlásának és a rend felbomlásának természeti törvénye, a háború során minden emberi és technikai erőforrást megkoptat. Az alábbiakban érvekkel és példákkal támasztom alá, hogy miért a béke az a közeg, amelyben a hadseregek a leginkább fennmaradhatnak, és miért jár a háború elkerülhetetlen feloszlatással vagy megsemmisüléssel.
Az entrópia természete és a hadsereg amortizációja
A hadseregek komplex rendszerek, amelyek anyagi, emberi és technikai erőforrásokból épülnek fel. Ezek a rendszerek folyamatos karbantartást és szervezést igényelnek, hogy működőképesek maradjanak. A háború azonban ennek az egyensúlynak a legnagyobb ellensége. Az entrópia hatására a hadseregek szervezeti rendje felbomlik, hiszen a folyamatos harc a következő tényezőket amortizálja:
1) Emberi erőforrások: A katonák fizikai és pszichológiai terhelése csökkenti a harci hatékonyságot. A második világháború híres példája a német Wehrmacht, amely kezdetben villámháborús taktikájával sikert aratott, ám a hosszú távú harcok (például a keleti fronton) kimerítették mind emberi, mind anyagi erőforrásait. Ugyanígy az amerikai hadsereg vietnámi konfliktusa is bizonyította, hogy a hosszan tartó háború nem csak emberéletben, hanem morálban és szervezeti hatékonyságban is óriási veszteségeket okoz.
2) Anyagi források: A háború hatalmas mértékben koptatja a haditechnikai eszközöket. A római légiók példája mutatja, hogy még a világ akkori legjobban szervezett hadserege is elkopott hosszú hadjáratai során. A hadieszközök pótlása és javítása pedig gyakran túllépte a birodalom gazdasági kapacitásait, ami hozzájárult a Római Birodalom bukásához.
3) Morális entrópia: A háború megsemmisíti a hadseregek belső kohézióját. Még a győztesek is demoralizálódhatnak az elhúzódó küzdelmek idején. Napóleon híres hadjáratai során például a Grande Armée a borogyinói csata után már inkább túlélésért küzdött, mintsem diadalért. A győzelem után sem tudta magát újraszervezni, ami végső bukásához vezetett.
Béke: A hadsereg fennmaradásának közegideális állapota
A béke paradox módon sokkal nagyobb biztonságot nyújt a hadseregek számára, mint a háború. A béke időszakában a hadseregek képesek kiképzésre, szervezeti fejlesztésre, technológiai újításokra és morális megerősítésre. Ezt támasztják alá a hidegháború példái is, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió hadseregei hatalmas fejlődést értek el anélkül, hogy ténylegesen harcba szálltak volna egymással.
A béke fenntartása egyúttal lehetőséget ad a társadalmi elfogadottság növelésére is. A római Pax Romana alatt a légiók nem csak hadseregként, hanem közműépítők és közigazgatási eszközök szerepét is betöltötték. Ez a kettős funkció hosszú távon sokkal fenntarthatóbbá tette őket, mint a folyamatos hódítások időszaka.
A háború vége: A hadseregek feloszlatása
A háborúk végén elkerülhetetlen a hadseregek feloszlatása vagy radikális átszervezése. A háborús pusztítás mértéke miatt a győztes és a vesztes oldal egyaránt kénytelen újragondolni a katonai szervezeteit. A Római Birodalomban a nagyobb háborúk után rendszerint leszerelték a légiókat, mert a túlzott katonai jelenlét fenntartása már nem volt gazdaságilag indokolt.
Hasonlóképpen az első világháború után a legtöbb európai ország drasztikusan csökkentette haderejét, mivel a háború kimerítette a gazdaságokat. A Versailles-i békeszerződés például Németországot arra kötelezte, hogy hadseregét szinte teljesen felszámolja, és csak korlátozott számú katonát tarthasson fenn.
Végkövetkeztetés:
A hadsereg fennmaradása és fejlődése tehát a béke közegében a legbiztosabb. A háború entrópikus természete miatt még a legjobban szervezett hadseregek is amortizálódnak, szervezeti és emberi szinten egyaránt. A háborúk végén pedig a hadseregek elkerülhetetlenül feloszlanak vagy megsemmisülnek, ahogy azt a történelem számtalan példája mutatja.
Ezért a hadseregek számára a béke nemcsak kívánatos, hanem létfontosságú. A háború pedig, bár elsőre úgy tűnhet, hogy a hadseregek legfőbb igazolása, valójában a legnagyobb ellenségük. A béke az az állapot, amelyben a hadseregek nemcsak fennmaradhatnak, hanem teljesíthetik valódi küldetésüket: a társadalmi stabilitás fenntartását.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
