Betegsors

Betegsors

2015-11-17
780 olvasó

Hideg van és vékony a kopott pokróc. Valahol elillant a gáz, ezért nincs fűtés. A rokonait szidta, amiért erre nem figyelmeztették. Azt mondták, hogy törölközőt, wc-papírt, esernyőt vigyen magával. Esernyőt minek?, hüledezett. Hátha beázik a kórházi mennyezet, és az esővíz ilyenkor már hideg, legalább annyira, mint a mosdó melegvíz csapjából csöpögő lé, ha nincs éppen csőrepedés, mert akkor onnan se csöpög semmi.

Szóval fázott, ráadásul egész éjszaka nem tudott aludni. A tőle jobbra és balra fekvő beteg is jajgatott egész éjjel. Nyolc órára, valamivel a nővérke reggeli vizitje előtt, a jobb oldali beteg befejezte a jajgatást. Örökre. Később jött a növérke, betakarta a jajgatását abbahagyó páciensét. A többi beteget megnyugtatta, két napon belül elszállítják.

Amikor a nővérke visszatért, teát hozott magával egy fémkancsóban.

Remélte, hogy a teától majd átmelegszik egy kicsit, de csalódnia kellett, a meleg italból nem jutott neki, mert nem volt bögréje. Ezért is dühös lett a rokonaira. Ezt egyikük sem említette. Azt mondták, ne féljen, minden rendben lesz, meg fog gyógyulni. Ehhez talán nem kell bögre?

Másnap már ebédet sem kapott, ugyanis tányért, valamint kést és villát sem hozott magával. Anélkül meg mivel egyen? De legalább a halottat elszállították. Hamarabb, mint ahogy megígérték.

A harmadik napon alábbhagyott a jajgatás, de orrfacsaró szarszag terjengett a kórteremben. A nővérke vállat vont, sajnos a beteg magától már nem tud kimenni a wc-re. Kérte a nővérkét, legalább tegyenek alá egy kacsát. Tömör választ kapott. Ez itten kórház, nem kacsafarm.

Két nappal később már a kezelő orvosát és a nővérkét is hiába várta, a takarítónő jött csak, felmosóronggyal borogatni egy beteg fejét. Elcsukló hangon közölte: az orvosok és az ápolónők ma reggel Angliába távoztak sokezer fontos ügyben. A betegeknek már lehet annyi tapasztalatuk, hogy egymást gyógyítsák.

Aznap este végre sikerült elaludnia, reggel majdnem vidáman ébredt. Szép, szívderítő álma volt. Egy vadonatúj stadion puha gyepén feküdt, futballisták masszírozták edzőjük felügyelete mellett. A lelátók üresek voltak, csend honolt a stadionban, csak a csapatukhoz hűséges orvosi stáb serénykedett. Minden beteget megvizsgáltak és soha el nem nyert kupákban hoztak frissítő italokat.

Jókedve mégsem tartott sokáig, hiszen körültekintve a kórtermen rájött, látomása csak lázálom volt. Rögtön meg is akarta mérni a lázát, csakhogy hőmérőt sem hozott magával. Valaki megvigasztalta: ne is törődjön vele, ahogy minden egyéb, úgy a láz is el fog múlni.

Ebben a tudatban szenderedett át a túlvilágra.

 

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!

Bányai Tamás

Budapesten született 1946-ban. Eredeti szakmája betűöntő. Negyven évig élt Amerikában, ahol több mindent kipróbált több-kevesebb sikerrel. Három novelláskötete, két regénye jelent meg. Az ezredforduló után visszaköltözött Budapestre, ahol 2017. április 3-án tragikus hirtelenséggel elhunyt.

3 Comments Vélemény, hozzászólás?

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL