Oscar Wilde szerint a kísértéstől akkor tudunk megszabadulni, ha engedünk neki. Valami ilyesmiről szól a Félrelépni szabad című új filmvígjáték. Jártam a forgatáson.
A színház érdekessége, hogy miközben mindig a ma közönségét kell magával ragadnia, az igazán jól elmondott történetei mégis hosszú időre fennmaradnak. Nem kell részletesen tárgyalnunk, miért időtállóak Shakespeare vagy Moliére karakterei, Dürrenmatt idegborzoló esetei, Brecht példázatai vagy éppen a Molnár Ferenc által felvázolt élethelyzetek, konfliktusok. Ezeket örömmel és folyamatosan játsszák a világ színházai, némely történet pedig olykor-olykor képernyő vagy vászon után kiált.
Színpadról filmre
Georges Feydeau munkásságának jelentőségét lehetetlen volna itt kifejteni, elég, ha két dolgot említünk. A jól kitalált komédia és a vaudeville felől indult, de stílusa az abszurd dráma előfutárává is tette, így műfajtörténeti érdeme vitathatatlan. A másik tény, hogy – habár halála után jó ideig nem kerültek színre a darabjai – manapság a rendkívül sokat játszott, és klasszikusnak számító szerzők közé tartozik, a brit Ray Cooney-hoz hasonlóan.
Elképesztően sokat írt, mintegy hatvan művet, ezek közül több folyamatosan turnézik körbe a hazai színházakban is. Ilyen A hülyéje (Le Bourgeon, 1906), amelyet egyik mesterművének tartanak. Jelenleg nagy sikerrel fut Budapesten a Thália Színházban, ez adta az ötletet a színházzal együttműködő Megafilm Service alkotóközösségének, hogy televízióra alkalmazza Félrelépni szabad címmel. Az Olvasónak nyilván feltűnt, hogy mindez a mű párizsi bemutatójának százhuszadik évfordulójához közeledve történik. Az 1906-es premiert március elsején tartották, a készülő tévéjáték első vetítésének időpontja még nem hivatalos, annyi biztos, hogy 2026 és Duna TV.
Nyugodtság van
Feydeau tehát menni magyar képernyő, engem pedig néhány órára beengedtek a forgatásra. Abban egészen biztos voltam, hogy ennyi idő alatt nem kaphatok teljes képet a készülő produkcióról, abban reménykedtem, hogy legalább a rendezői látomány (jó, legyen így: koncepció) felsejlik előttem.
Az első dolog, ami feltűnik a helyszínen – egy Dózsa György úti klasszikus gangos bérház –, hogy milyen nyugi van. Aki járt már filmforgatáson tudja, hogy a stáb összetételétől, a rendező és/vagy a színészek hangulatától, a határidő szorongatásától függően lehet dolgozni vidáman, de borzasztó nyomás alatt is. A huszonkét napos forgatási szakasz végén jártunk ezen az augusztusi délutánon, de senki nem látszott kimerültnek, ingerültnek vagy terheltnek. Amíg Hunyadkürti István (György) egy lépcsőfordulóban arról kérdezett, nem vagyok-e rokona a 2017-ben elhunyt Kerékgyártó Lászlónak, a Miskolci Nemzeti Színház egykori gazdasági vezetőjének, Orosz Dénes rendező interjút adott, Czakó Julianna (Luca) a sajtófőnökkel beszélgetve várt a sorára, majd hirtelen felsietett a díszletbe. Néhány bulváros kolléga a közelben toporgott arra várva, hogy Szabó Erika (Klaudia) megérkezzék. Ment minden rendben, mindenki higgadt és fegyelmezett volt, a jeleneteket nem kelellett ötvenszer felvenni.
Átkerült Budapestre
Helmeczy Dorottya producer – aki az utóbbi években egyéb munkái mellett olyan irodalmi adaptációkat tett le az asztalra, mint a Móricz-műből készült Tündérkert, a Herczeg Ferenc írásokra alapuló Kék róka és Majdnem menyasszony, vagy a Csehovot újra gondoló Ványa bácsi – Buborékkeringő – már korábban elmondta egy nyilatkozatban, hogy a tévéjátékban kissé átszabják Feydeau művét. A történet átkerül 2025 Budapestjére.
És valóban. A forgatáson látott díszletből, a sajtókönyvből meg abból a néhány tucat munkafotóból, amelyet a stábbal beszélgetve különböző telefonokon láthattam, kitűnik, hogy a Félrelépni szabad a hazai középosztály izmosabbik felének életébe enged bepillantani. Karakterei nem a megélhetésért küzdenek, hanem a már említett kísértések elkerüléséért. Vagy hogy engedjenek neki.
Orosz Dénes otthonosan mozog ebben a világban. A 28 és 35 közötti jól szituált fiatalok párkapcsolati problémáit boncolgatja egy korábbi sikerében, a Poligamyban is, valamint a Coming out-ban, amely egyszersmind egy másik aktuális kérdést – konkrétan a meleg közösség és az úgynevezett többségi társadalom egymás mellett élésének lehetőségét – is nagyító alá veszi. Hogy a Feydeau-darabból mit hoz ki, azt még nem tudom, vagyis a látomány egyelőre nem sejlett fel, de a forgatásból annyit megérthetek, hogy tudja, mit akar, biztos kézzel irányítja a stábot.
Szódával ment le
A legfontosabb kérdés számomra az, hogy Feydeau humora hogyan ül majd a magyarított verzióban. Be kell vallanom, azok közé tartozom, akik nagyon kedvelik a francia vígjátékokat. Az olaszokat is, de míg az olasz humor, közvetlensége, célratörősége miatt – szerintem – könnyebben érthető szinte bármely pontján a világnak, a francia kicsit körmönfontabb. Annak megértéséhez vagy franciának, legalábbis latinnak kell lenni, vagy olyan megrögözött, és a téma iránt elkötelezett hülyének, mint én.
Ezt feltehetőleg így gondolták évtizedeken át a magyar színházcsinálók is. Kialakult egy olyan vélekedés, amely szerint a francia vígjátékokat e hazában csak szódával kísérve lehet leönteni a néző torkán, ezért amit lehetett, felturbóztak. Általános gyakorlat volt dalbetéteket írni prózai darabokhoz (ezt egyébként simán megcsinálták Oscar Wilde-dal is). Az egyik ilyen emlékezetesen elbaltázott produkció a Feydeau mesterének számító Eugene Labiche egyfelvonásosából készült Leánykérés éjjel kettőkor című tévéjáték. Ezt az 1980-ban bemutatott produkciót nemzedékem valamennyi tagja látta, Gyabronka József, Haumann Péter és Kalocsai Miklós nagyot alakított benne. Az én gyomorfájdalmam csak annyi, hogy az eredeti mű (Un Jeune Homme Pressé, 1948) a gyorsan egymásra zuhogó rövid mondatokra, a kérdés-feleletre, a szellemes replikázásre épül, míg mi kaptunk ehelyett egy operettesített verziót.
Az, hogy Orosz rendezésében az eredeti történet átkerül Magyarországra, ésszerű döntés, és nem kérdés számomra, hogy nem vagy nem egészében a Feydeau-dialógusokat fogjuk hallani. Arra vagyok kíváncsi, a francia könnyedség tud-e létezni a mi valóságunkban?
Majd a medve
Egyébként nincs teljes átfedés a Thália-beli előadás és a film között, azaz nem minden szerepet játszik ugyanaz a színész, ráadásul a film alkotói olyan figurákat is kitaláltak, akik az eredetiben nem léteznek. Ilyen a Hunyadkürti István által alakított György például.
Mivel ez egy személyes hangvételű jegyzet, engedje meg az Olvasó, hogy megosszam a véleményemet egy szerintem fontos kérdésben. A Megafilm Service szakított a magyar közönségfilm-gyártás egy több évtizedes hagyományával, amit én személy szerint egyre kínosabbnak, vagy mondjuk inkább úgy, hogy mind unalmasabbnak éreztem az elmúlt években. Mivel a film rendkívül drága műfaj, világos, hogy a gyártó tutira akar menni, ezért szokássá vált újra és újra a már jól ismert, a közönség által megkedvelt színészeket felkérni szerepekre. Ez egy ideig jól működik, de amikor a néző kezdi úgy érezni, hogy a filmek alapján összesen húsz színész van az országban, már nem. Ráadásul hamar az a benyomásunk támadhat, hogy a cél már nem egy alkotás létrehozása, hanem az eladás mindenáron, ami meglehetősen rontja a produkció élvezeti értékét. A másik trükk, amikor a média világában jól felépített celebeket komponálnak bele egy történetbe. Ez is olyasmi, ami kézműves verzióban jó, nagyüzemiben nem igazán.
Na most a Megafilm teljesen elfordult ettől a gyakorlattól. Érezni, hogy a szerephez keresik a színészt, és elég bátrak meghívni olyan tapasztalt színészeket, akiknek nincs milliós TikTok elérésük, a karrierjük elején járó, bizonyítani akaró fiatalokat, sőt a Tündérkertben még marosvásárhelyi művészekkel is dolgoztak együtt, mert hát mégiscsak Erdélyről kellett filmet készíteni.
A Félrelépni szabad forgatásán körülnézve nem celebeket és nem sokat emlegetett sztárokat lát az ember (vegyük úgy, hogy a filmes író is ember!), hanem keményen és alázatosan dolgozó színészeket. Sőt nem is! Magukat a karaktereket, akik arra várnak, hogy belépjenek az adott jelenetbe.
Reménykedjünk, hogy hamar eljön a bemutató napja, és akkor esetleg az év elején megláthatjuk a medvét.
Fotók: Félrelépni szabad Kft.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
