Minden azzal kezdődött, hogy a Pentagonban valaki rendelt ezer tonna lédús alabamai görögdinnyét. A hír természetesen kiszivárgott, és ahogy az elvárható, felkapta a sajtó, hozzátéve a szokásos lebegtetést, hogy a hadügy alaposan bespájzolt valamiből, ami talán nem az, aminek látszik.
Világszerte megindult a találgatás, hogy vajon milyen cél rejtőzhet a különös ügylet mögött. A mindig óvatos kínaiak azonnal le is álltak az új típusú koronavírus kifejlesztésével, és átnyergeltek a génmanipulált görögdinnyére. Száz százalékig biztosak voltak benne, hogy az USA-ban olyas valamit fedeztek fel a dinnyemagokban, ami új alapokra fogja helyezni a tömegpusztítás mesterségét. És mert a vuhani denevérpiacon az egyik laboráns véletlenül kikotyogta, hogy a dinnye lesz a jövő járványa, egy hét múlva már az egész Jangce-medence arról beszélt, hogy a Pentagon görögdinnyéből emel vaskupolát az USA fölé.
Közben a dinnye ára a sztratoszféráig emelkedett. Az olcsó hamisítások is megjelentek, mert a leleményes nyerészkedők a környezetükben talált egyéb árut – pl. kecskéket, asztalokat, sörösüvegeket, stb. – zöldre festve próbálták rásózni a gyanútlan érdeklődőkre. A kormányok erre úgy reagáltak, ahogy szoktak: felemelték a forgalmi adót és válságtanácskozást tartottak. Nyakig ültek a slamasztikában: a nemrég vásárolt amerikai csúcsfegyvereikről még le sem kopott a vonalkód, máris kiderült, hogy az igazi csapásmérő a dinnye. Nem tehettek mást, mint a drága pénzen vett tankokat és rakétarendszereket mélyen ár alatt elkótyavetyélték az afrikaiaknak, hogy aztán lecsapjanak a még meglévő dinnyekészletekre.
Ezzel kapcsolatban érdekes megfigyelni az oroszok reakcióját is, mert ők hamar belátták, hogy dinnye tekintetében súlyosan le vannak maradva. Abbahagyták hát Ukrajna romba döntését, és nekiláttak, hogy Szibériát felszántva Vlagyivosztoktól az Urálig terjedő egybefüggő, gigászi dinnyebosztánt alakítsanak ki. Az EU mindezt aggódva figyelte, pedig tudniuk kellett volna, hogy az a vidék egyáltalán nem alkalmas dinnyetermesztésre, de hát az EU, meg a realizmus az két külön kategória.
Az USA-ban ezalatt vizsgálat indult az aránytalanul nagy rendelés okainak kiderítésére, amelynek során egyértelművé vált, hogy az egész csak egy irodai tréfa volt, ám az véletlenül belekerült a Pentagon beszerzési rendszerbe, és részévé vált a költségvetésnek. Hogy a blama ne legyen még egetverőbb, sürgősen be kellett indítani egy projektet annak igazolására, hogy a dinnye valóban tömegpusztító fegyver. Néhány milliárd dollárból sikerült is ezt kivitelezni, aminek következtében a hadügyi kiadások automatikusan áttevődtek a dinnyetermesztésre.
Amikor az elavult repülőgép-anyahajó flottákat felváltották a korszerű, napelemes dinnyeszállító uszályok, egy oknyomozó újságíró észrevette, hogy dinnyetermesztésben Magyarországnak vannak a legjobb lehetőségei. Azonnal meg is indultak arrafelé a nagyhatalmak küldöttségei, hogy hajlongva, hízelegve próbáljanak a magyarok kedvében járni, de az álluk a földön koppant, amikor megtapasztalták, hogy a magyarok nem a rakétakilövő ütegekbe, hanem a szájukba tömködik a dinnyét. Ők ugyanis a politikai mainstreamre fittyet hányva még mindig gyümölcsként fogyasztották ezt a stratégiai csapásmérő eszközt.
A politikusok, és a katonai szakértők ekkor felháborodást színleltek, de maguk között azért elgondolkodtak, hogy talán nem mérték fel jól a helyzetet, amikor a dinnye kedvéért kidobtak minden hagyományos fegyvert. De akkor már késő volt: Magyarország, az egyetlen valódi dinnyehatalom mindenkit leigázott.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
🙂 🙂
🙂