Kurblisch ÁgostTévedésből disznóhúst tálaltak fel egy svéd városháza 180 vegán étrendre felesküdött alkalmazottjának. Nem tudom az eset pontos körülményeit, így az alábbiakban vázolt helyzet csak egy hipotézis.
A lakomát a magyar diktatúráról tartott konferencia záró epizódjaként rendezték, mintegy kompenzálandó azt a sok megrázkódtatást, amelyet a hallgatók a beszámolók kapcsán elszenvedtek. Teljesen természetes ugyanis, hogy a konferencia végére a részvevőknek a temérdek borzalom hallatán már nemcsak az étvágya, hanem az életkedve is elment. Mindenki öklendezett, vagy levegőért, esetleg vízért kapkodott, ami olyan fokú stresszről árulkodott, amit uborkával és salátával képtelenség megszüntetni.
Ekkor támadt a rendezőknek az a mentő ötlete, hogy megdobják egy kicsit a hangulatot. Átszaladtak a városházával szemben lévő bolgár kifőzdébe, amelynek specialitása a cápazsírban sült disznó volt. Habár Doncse, a tulaj, ezt a krónikus cápahiány miatt kissé átalakította. A disznót valójában a saját zsírjában sercegtette ropogósra, miközben azt hangoztatta, hogy a nyersanyag behozatali, tehát tengeren érkezett, cápák által követve, de ez most mellékszál.
A szervezők tehát megvették mint a három frissen sült disznót, majd annak rendje és módja szerint kicsontozták, feldarabolták, és beleszuszakolták a vegán ételekbe. Hasonló ez ahhoz a mesterfogáshoz, amikor a bulin drogot csempésznek a piskótába, vagy az üdítő italba, hogy fokozzák a hatást. Mivel ez a recept már régóta működik, az eredmény most sem maradt el: az addig magába roskadtan ücsörgő hallgatóság röviddel az első falatok után erőre kapott, és kipirult arccal nyúlt újabb és újabb betevők után. Csak néhányan furcsállották, hogy a sült répának nem egészen olyan az íze, mint a mekiben.
A botrány akkor tört ki, amikor az egyik vendég egy meredt disznófarkat talált a tányérján. Ha nem lett volna liberális, talán még keresztet is vet, és ott helyben megbérmálkozik, ám ez nem következett be, mert jó svéd szokás szerint odasúgta a szomszédjának, hogy te Jörg, mi alighanem disznóhúst eszünk! Jörg ekkor rámeredt a tányérjára, elfehéredett, és csak annyit mondott: ez is a magyarok műve. Aztán méla nyugalommal magába tömte azt a zsíros cupákot, amivel már egy ideje szemezgetett.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.