Kedves Uram!
Bocsásson meg, hogy ismeretlenül írok Önnek, de kevés időm van hátra, és mindenképpen szeretném teljesíteni férjem, Paul utolsó kívánságát.
Paul negyven év boldog házasság után, két hete hagyott magamra, és halálos ágyán elmesélte nekem élete nagy titkát: Ő Magyarországon született, és 1956-ban emigrált. Később összebarátkozott egy nigériai magyarral, akiről kiderült, hogy államtitkár volt a második világháború idején, és rengeteg pénzt harácsolt össze, amit aztán ki tudott menekíteni az országból, és orthy idejében, és 45 után menekült el Magyarországról, Horthy idejében, és úgy megszerette az én Paulomat, hogy a végrendeletében rá hagyta az egyik lignitbányáját.
Paul azt kérte tőlem, hogy ezt a bányát, adjam oda ajándékba egy magyar embernek, hogy úgy segítse a boldogulását, ahogy őt is segítette annak idején a barátja.
Az, hogy hogy jutottam el Önhöz, már egy másik történet, amiben szerepe van egy léleklátónak is, de nem untatom a részletekkel! Kérem írja meg, hajlandó-e elfogadni a bátyát és az ajándék illetékének lerovása után tovább üzemeltetni azt, boldoggá téve a maga és családja életét, mint ahogy Paul boldoggá tette az enyémet?
Várja gyors válaszát egy haldokló özvegyasszony: Teresa
Beküldte: Marai Tamás
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.