Első irodalmi díjam apropóján – levél Kerékgyártó Györgytől

537 olvasó

Tisztelt szavazóim!

 

Ahogy elbeszélői tekintetemmel a múltba révedek, azt látom, hogy oly sok érdemes ember nyert már irodalmi díjat megmérettetéseken.

Például François Villon a Blois-i költőversenyen. Vagy Gabriel García Márquez az irodalmi Nobel-díjért folyó küzdelemben.

És oly sok érdemes nem.

Például József Attila nem kapta meg a Baumgarten-díjat. Ahogy Puskás Ferenc sem a József Attila-díjat, pedig az érdemeit senki nem vitatja.

Mindezt csak azért mondom, mert ez a bizonyíték arra, hogy az alkotók és a díjak nem mindig találják meg egymást.

Hogy a Regénytár Nívó-díja rám találhatott, az két ténynek köszönhető: annak, hogy Majoros Sándor főszerkesztő arra fölterjesztett, és annak, hogy önök rám szavaztak.

Mindkettő annyira megtisztelő, hogy még poént sem találok rá.

Ez életem első irodalmi díja, és rögtön olvasói szavazatok alapján.

Nagyon köszönöm!

Ezt a jó érzést, és ilyen sikereket kívánok mindannyiuknak.

 

Kerékgyártó György

 

Címkék

Kerékgyártó György

Mivel semmi hasznosat nem tanult, elhatározta, hogy prózaíró lesz. Idővel rájött, hogy ehhez is érteni kell, de már későn. 1995 óta publikál, eddig négy kötete jelent meg, dolgozott televíziós produkciónak és kétszer nyert el NKA drámaíró ösztöndíjat is. Vasas szurkoló. A Regénytáron szívesebben közöl, mint folyóiratokban, mert itt mód van kísérletezésre, stílusjátékokra is, ráadásul közvetlen kapcsolat jöhet lére a szerző és az olvasó között. Gyakran mondja, hogy ha a Regénytár nem lenne, igazából nem is volna kedve írni.

3 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.
0 0 Ft