Ferenc pápa esete a zeneiparral

A Tesszalonikiből visszatérő jóbarátom – ez még harmatos ifjúságunk idején, a kilencvenes években történt – elmesélte, mennyire meglepődött, amikor meg akart nézni egy lemezboltot, de akkor kilépett az ajtón egy pópa, lehúzta a redőnyt, és távozott. Egy pópa. A szocialista nemzetgazdaság keretei között formálódott agyunk nehezen dolgozta fel a tulajdonlásnak ezt a lehetséges változatát, és azon viccelődtünk, milyen hangszereket árulhatnak ott? Például ortodox basszusgitárokat?

A Facebookon most az a hír jár körbe, hogy Ferenc pápa letette a kincstári szerkót a Vatikánban, és kiugrott egy római lemezboltba nézelődni. Ferenc pápa abban nagyon hasonlít az egykori magyar köztársasági elnökhöz, Göncz Árpádhoz, hogy szeret elcsatangolni. Amiképpen a hajdani magyar államfő, aki Japánban keresett magának egy, a protokoll útvonaltól eltérő sétautat, mit sem törődve azzal, hogy ezért a japán külügyminiszternek és a biztonsági szolgálat teljes vezetésének este kötelezően szeppukut kell végrehajtania, úgy a katolikus egyházfő is szívesen szervez magának olyan kiruccanásokat, amelyek miatt a Svájci Gárda állománycserét kénytelen elvégezni. A két pápa című film is megörökíti, amint kiugrik egy pizzára vagy éppen focimeccset nézni, most meg itt van ez a lemezboltos eset.

A hivatalos közlemény szerint hamar sokan verődtek össze a bolt előtt, és próbálták kitalálni, milyen zenét szeret a szentatya. Reméljük, hogy nem a Highway to Hellt. Engem személy szerint jobban érdekel, hogy vajon CD-t vásárolt-e ezen a bizonyos estén, vagy vinyl (leánykori nevén bakelit) lemezt. Utóbbi ugyanis igen kifinomult hifista ízlésre vall. Azt nem merném feltételezni, hogy a Vatikánban még nem volt idő lecserélni a hajdani lemezjátszókat, azt viszont igen, hogy Ferenc pápa, mint a zenekedvelők egy szűk, de következetes rétege, ragaszkodik a legjobb hangzást biztosító mikrobarázdás lemezhez.

Hogy hosszúra ne nyújtsuk: két következtetést magabiztosan levonhatunk az esetből, és mindkettő arra utal, hogy – noha rengeteg mém, vicc, cikk, videó próbálja Ferenc pápát rossz, sőt gonosz színben feltűntetni – a katolikus egyház azért mégis jó kezekben van. Először is: a szentatya zenerajongó, olyannyira, hogy egy lemezért képes bármikor kíséret, védelem nélkül is elbandukolni. Másodszor pedig: szeret beszélgetni, amint hogy a bolt tulajdonosával jó kedélyűen eltársalgott. Mindkét tulajdonság erény egy világegyház fejének esetében.

(Az írás az itt olvasható hír alapján készült.)

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!