Amit az életről hírül akarsz adni, elmondja a kezed. Hogy őszidő van, például. Már gyógyítgattad a fáid, gyérítetted, kigallyaztad a lombot. Elfáradtál. De szép idő van, és a kert, a fészer, az udvar nem ereszt. A része vagy kukástul, taligástul, ágbogastul. Mindenestül. Elárulja, hogy közeleg a tél. És hogy vaskályhád van – gyújtós kell neki. Azt is, hogy fukar vagy: venyigét vagdalsz, nem költesz begyújtósra. Sejteti, hogy nincsen egyedül – a térd, a kar, a tekintet, de még a comb, a tompor is neki szekundál. Miként a tuskó is, a hordó, a vödör, a kuka és a kád… Mind együtt, így, az élet. Kézben tartva.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.