Belgrádban szobrot emeltek Gavriló Principnek, akire a szerbek nemzeti hősként tekintenek. De hogyan lesz valakiből nemzeti hős, aki sohasem akart az lenni? Szegény diák volt, akit korábban kicsaptak a hatosztályos gimnáziumból, de Belgrádban újfent iskolapadba ült. Az ifjú embernem kellett a pénz a széplányokra, ráadásul ús iskolájának principálisa is tandíjat követelt Principtől. Ő ugyan hiába nézett pénzforrás után, a vastag buksza találta meg őt.
Története tizennégy évvel korábban kezdődött, amikor ő még csak hat éves volt. 1900 július elsején Ferenc Ferdinánd trónörökös a csehországi Reichstadban, a Monarchia trónjának várományosához méltatlannak mondható s minden ceremóniát nélkülöző körülmények között nőül vette Chotek Zsófia grófnőt. Ezt a nászt már akkor is rangon aluli házasságnak minősítették. Csakhogy rang ide, rangkórság oda, az ő esetükben is a szerelem diadalmaskodott, mint oly sokszor az érzelmes filmekben. Akkor még senki sem sejtette, hogy ez a minden akadályt leküzdő szerelem milyen vihart fog kiváltani.
A frigynek már kezdetben is sok ellenzője volt a császári udvarban, a protestálóknak azonban csak annyit sikerült elérni, hogy az ifjú hitves, a trónörökössel egyetértésben, lemondjon császár- és királynői előjogairól, utódainak trónigényéről. A lemondó nyilatkozatot németül és magyarul is megfogalmazták, két hiteles közjegyző előtt hét pecséttel is ellátták.
A bécsi udvar eredménytelenül ugyan, a házasságot nehezményezte, a magyar politikai elitnek azonban nem a hercegnévé avanzsált grófkisasszzonnyal, hanem férjével volt bajuk. Köztudott volt ugyanis, hogy Ferenc Ferdinánd nem szereti a magyarokat, se főve, se sülve (a nyugati sínpálya fölött mégis hídat neveztünk el róla), ami még megbocsátható lett volna. Az már kevésbé, hogy többször is kinyilvánított szándékában állt a dualizmust trializmussá bővíteni. Hogyisne!
A főherceg csak a cseheknek akart kedvezni, de Budapesten tudták, hogy ezzel megállíthatatlan lavina gördülne a nyakunkba, hiszen amennyiben ez bekövetkezik, nyilván a szerbek, a horvátok, a románok és az Osztrák-Magyar Monarchia minden más nációja követel majd egy szeletet a tortából.
Hát erre Pesten nem voltak vevők. Valamit tenni kellett, annál is inkább, mert az agg Ferenc Jóska fölött eljáróban volt az idő, s trónjára egy, a magyarok szemében nemkívánatos személy tartott igényt. A trónörököst így vagy úgy félre kellett állítani. Ezzel Tisza István is tisztában volt.
És itt lép a képbe Gavrilo Princip.
Ma már nehezen bizonyítható, mert a korabeli dokumentumokat a levéltár dokkmunkásai eltűntették, de bankhitelt érdemlő forrásból tudjuk, a geszti gróf a tettek mezejére küldte embereit, akik fel is vették a kapcsolatot a szerb diákkal. Sokezer koronát fizettek neki azért, hogy a legfényesebb korona ne Ferenc Ferdinánd fejére kerüljön.
Az eredmény közismert. Gavrilo Princip Sarajevóban végzett a hercegi párral. Tisza István és merénylethez vérmes reményeket fűző társai mégsem örülhettek sokáig, mert a szerb diák véres cselekedete az első világháború kitörését eredményezte. A geszti gróf nem akarta háborúba sodorni az országot, ő csak a Habsburg herceget akarta távol tartani a tróntól. Talán sejtette, hová vezethet egy kirobbanó öldöklés.
Sajnos alulmaradt. A bécsi urak, akik sikertelenül apelláltak Ferenc Ferdinánd házassága ellen, rá tudták venni Tisza Istvánt, hogy ő is a háború mellett tegye le voksát.
Talán, ha előre látja a trianoni szerződést ránk zúdító háború végeredményét, nyilván nem szűri össze a levet Gavrilo Princippel, akinek most szobra sem állna Belgrádban.
Számunkra sovány vigasz, hogy Tisza Istvánnak is emeltek szobrot a Parlament mellett.
