/

Gyűlöl & beszéd

179 olvasó

„Nincs nagyobb sértés, mint azok bókjai, akiket gyűlölünk.” (Joacim Zarven)

 

Súlyos tévedés azt hinni, hogy a gyűlöletbeszéd világos és érthető megfogalmazása azoknak a gondolatoknak, amelyekhez vér tapad, tapadt vagy tapadni fog. Sok esetben a gyűlöletesen beszélő nem is tudja, hogy elkövette ezt a galádságot. Ő azt hiszi, azzal, hogy kimondta: aki egész nap cipőt visel, annak estére büdös lesz a lába, csupán a tényeket mondja el. Pedig ezzel a közléssel megsérti a cipőt gyártók közösségét, mert termékükről olyan undorító silányságot feltételez, hogy büdösödik tőle a láb. A sértés számukra körmönfont utalás arra, hogy a terméküket ne vegye, és ne viselje senki, mert különben pórul jár.

De ez csak az érem egyik oldala. Sokkal fontosabb ennél az, hogy az egész nap cipőben járkálók is komoly sérelmet szenvednek. Dolgoznak, robotolnak, s közben értelemszerűen izzad a lábuk. Kellemetlen ez nekik is, mert este, a lábbelijüket levetve azonnal megérzik azt a bűzt, aminek meglétét eddig következetesen tagadták, ám ezzel még meglennének valahogy, de azt, hogy egy kívülálló mindezt a fejükhöz vagdossa, mi több: leleplező módon feltárja a világ előtt, már vért kíván. A büdös láb szindróma emlegetése számukra tehát egy az egyben gyűlöletbeszéd.

Végül ne feledkezzünk meg azokról sem, akiknek csak úgy natúrban, cipő nélkül büdös a lábuk. Ezek a szerencsétlenek páriákként viselik önnön megbélyegzettségük és kirekesztettségük terhét, ami alig egy lépéssel választja el őket az öngyilkosság gondolatától, erre föl jön valaki, és ezt nyíltan a képükbe csapja. Nem létezik ennél nagyobb sértés az univerzumban. A büdös láb, a cipő és ezek összekapcsolódása tehát a lehető legteljesebb gyűlöletbeszéd. De ha már itt tartunk, és az egészet matematikai, logikai alapokra helyezzük, lehetetlen nem észrevennünk, hogy egy kis mesterkedéssel, finomkodással és (vagy) fondorlattal minden egyes olyan beszéd, ami valakinek nem tetszik, megtestesíti a gyűlöletbeszéd fogalmát. Ha például azt mondjuk, a nem permetezett alma kukacos, azzal a biotermesztők önbecsülésén ejtünk komoly foltot, nem beszélve a kukacokról, akik meg azért ágálhatnak, hogy kártékony, sunyi, haszonleső lényeknek sejtetjük őket.

Tévedünk tehát, ha azt hisszük, a gyűlöletbeszéd ellenszere a nyílt, lényegre törő fogalmazás, és hogy az ilyen vádak legtöbbször a félreértések következményei. Nem egészen így van. Hiába mondjuk azt valakire, hogy az anyja teremtését neki, egészen addig nem fogja ezt gyűlöletbeszédnek tartani, ameddig nem akarja. Ennek a fordítottja is igaz, például, ha velünk szemben álló anyjára azt mondjuk ő az a zimberi-zombori szépasszony, jóasszony, gyűlöletbeszedének fogja ezt venni, ha nem fúj velünk egy követ. A definíció tehát az, hogy gyűlöletbeszéd minden, ami azok szájából elhangzik, akiket gyűlölünk. Minden más, csupán rosszindulatú feltételezés.

Kipcsák Jakab

(1976., Budapest) Színi kritikusként debütáló, de több műfajban is magabiztosan mozgolódó újságíró, aki az utóbbi időben novellákkal veteti észre magát. Írásai társhonlapunkon, az Irodalmi Élet virtuális hasábjain is fellelhetők. Jelenleg Pitu Guli ösztöndíjjal a Szkopljei Egyetem vendéghallgatójaként a perzsa-ószláv nyelvemlékek irodalmi vetületeit kutatja, és első novelláskötetének anyagán dolgozik, amelynek címe: Dojráni lakodalom.

1 Comment

  1. ‘gyűlöletbeszéd minden, ami azok szájából elhangzik, akiket gyűlölünk’ Ez találó.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft