Balics aznap tizenegy körül tért nyugovóra. Fal felé fordult és megpróbált elaludni. Ám egyszer csak kaparászást hallott a vakolat mögül.
– Biztosan egy egér – mormogta.
– Vagy egy szellem – mondta a hang a falból.
– Vagy egy szellem – röhögött Balics, aztán kifelé fordult és a pokrócot magára húzva mély, pihentető álomba szenderült.
A Regénytárnak szüksége van az ön segítségére, ezért arra kérjük, a lentebb elhelyezett kerek Facebook ikonra kattintva ossza meg ezt az írást, hogy mások is megtalálhassák. A honlapunkra regisztrált olvasóknak minden egyes megosztásért 500 talentum (regénytáras virtuális pénzt) jutalmat adunk. Év végén a legtöbb megosztást magánénak tudó olvasó a talentum megtakarítása egy részét átválthatja forintra.
Kricsán lánya megkérdezte lefekvés előtt.
-Miért kell a kislányoknak lefeküdni ilyen korán?
-Hogy kipihenjék magukat reggelre.- mondta édesanyja a villanykapcsoló felé nyúlva.
Kricsán lánya ekkor az üres sarokba mutatott és megkérdezte.
-Akkor annak a kislánynak miért nem kell aludnia?