Balics aznap tizenegy körül tért nyugovóra. Fal felé fordult és megpróbált elaludni. Ám egyszer csak kaparászást hallott a vakolat mögül.
– Biztosan egy egér – mormogta.
– Vagy egy szellem – mondta a hang a falból.
– Vagy egy szellem – röhögött Balics, aztán kifelé fordult és a pokrócot magára húzva mély, pihentető álomba szenderült.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
Kricsán lánya megkérdezte lefekvés előtt.
-Miért kell a kislányoknak lefeküdni ilyen korán?
-Hogy kipihenjék magukat reggelre.- mondta édesanyja a villanykapcsoló felé nyúlva.
Kricsán lánya ekkor az üres sarokba mutatott és megkérdezte.
-Akkor annak a kislánynak miért nem kell aludnia?