CipurkaA közelmúltban meghirdetett pályázatunkkal kapcsolatban kaptunk néhány levelet, amelyekben az iránt is érdeklődnek a feladóik, hogy mi lesz a pályázatunk sorsa, ha olyan kevés mű érkezik be, hogy a nevezési díjakból még egy jelképes jutalomra elegendő összeg sem csöpög össze. Mi tagadás, elgondolkodtunk ezen a felvetésen, és mert más jelek is arra mutatnak, hogy nem fognak bennünket betemetni a pályamunkák, úgy véltük, legalább ezzel a bizonyos jelképes összeggel megnöveljük az alkotókedvet.
Mára virradóra tehát felvettük a kapcsolatot Tarhási Edomérral, a Bank of Regénytár elnök-vezérigazgatójával, és ilyen-olyan eszközökkel rávettük, hogy nyissa ki a páncélterem ajtaját, és söpörje össze az ott található ürességet, hátha mégis előbukkan valahonnét egy elkódorgott, ottfelejtett bankjegy. Tarhási Edomér kicsit morcos volt, mert éppen a szomszéd Margitkáról álmodott – saját bevallása szerint jó utolérési esélyekkel kergette a hölgyet –, de aztán mégis cirokseprőt ragadott és bement a páncélterembe seperni.
Fáradozását siker koronázta: az egyik sarokban rábukkant egy valóban ott fejeltett 10 000 forintosra, amelyet bár kissé levizeltek az egerek, ez nem von le semmit az értékéből.
Elmondhatjuk tehát, hogy most már van 10 000 forintunk a Matula bácsis pályázatra, amit mindentől függetlenül akkor is kiosztunk, ha csak egy mű érkezik be a határidő lezárultáig. Ha egy sem jön be, az összeget nemesebb célokra fordítjuk, Matula bácsi múltjára pedig fátylat borítunk.