Az 1947-ben Olaszországban feltalált fotóregény a háború utáni időszak legnagyobb szerkesztői sikere volt, és több mint két évtizedig a mediterrán populáris irodalom bestsellere maradt. Olvasói – többnyire nők – milliós nagyságrendűek voltak. A magazinok, amelyekben ez a műfaj megjelent, főleg Franciaországban lettek népszerűek. Becslések szerint minden harmadik francia olvasott fotóregényt az 1960-as években.
A legfontosabb tényező, ami a fotótörténetet az egyszerű fotózástól megkülönbözteti, az a cselekmény. Ez olyan vizuális események sorozata, amelyekben a karakterek megmutatkoznak, feltárva a történet ötletét.
Minden a karakterrel kezdődik
Az első lépés: válassz egy képet, amely inspirál, és ennek alapján készíts egy új fotót. Ahhoz azonban, hogy a történet igazán érdekes legyen, szükség van rejtett jelentésrétegre és konfliktusra. A rejtett jelentésréteg a karakter belső motivációit, vágyait vagy átfogó céljait jelenti: valami, ami irányítja és megmagyarázza tetteit. A konfliktus pedig olyan külső vagy belső akadályokból áll, amelyek gátolják a hőst célja elérésében. Ezek lehetnek ellenfelek, antihősök, vagy akár a hős saját személyiségjegyei, mint például a bizonytalanság vagy a félelem. Ezek a személyiségjegyek leginkább akkor bontakoznak ki, amikor a hős szembekerül az antihőssel vagy a belső akadályaival.
Szempontok:
• Ki a főhősöd?
• Mit csinál?
• Mi a célja?
• Ki vagy mi akadályozza meg a cél elérését?
• Mi az antihős célja?
• Mi a hős külső konfliktusa?
• Mi a hős belső konfliktusa?
• Mi történik, ha a hős nem éri el a célját?
• Mi az ötlet egyedisége? Mi különbözteti meg a többitől? Van-e eredeti „trükk” a történetben, amely felkeltheti a nézők figyelmét?
Példa:
Egy gyönyörű lányt akarsz fotózni a medence mellett. (1)
Úszik, napozik, fürdőruhában pózol. (2)
Hogyan mutatható meg mindez eredeti módon? Például a lány nem csak pihen, hanem várja a szeretőjét. És a sokkal jobb, ha a szerető egy gazdag srác, akit a lány elcsábított, hogy ellopja a pénzét. Talán nem is egyedül van, hanem olyan cinkosokkal, akik a házban rejtőznek és várják az áldozatot. (3)
Úgy tűnik, a tervet jól átgondolták, de mi van, ha a szerető gyanítja, hogy a lány nem őszinte, és felkészült a találkozóra? (4)
Mi van, ha szándékosan nem árulja el, hogy leleplezte a megtévesztést, és el szeretné kapni a lányt és „munkatársait”? (5)
Így vagy úgy, a lánynak részt kell vennie az akcióban: be kell csalogatnia a srácot a házba, és át kell adnia a cinkosainak. (6)
Szembesül-e a saját kétségeivel, hogy a jó oldalt választotta-e ebben a játékban? (7)
Végül is, ha csalását felfedezik, nemcsak arra számíthat, hogy letartóztatják, hanem, hogy egy fontos partner elvesztését is megtapasztalja. (8)
Hogyan készítsünk forgatókönyvet?
Egy jó forgatókönyv felépítésének képlete: Bevezetés — Konfliktus — Tetőpont — Megoldás. Minden egyes elemnek megvannak a maga sajátosságai.
A bevezetés intrikát adhat a történetnek, és a képi történet esetében megteremti a megfelelő hangulatot. A konfliktus a bevezetés során alakul ki, és később a tetőponthoz vezet. Ha a hősök közötti konfliktus már kezdetben fennáll, azt a néző elől akár el is lehet rejteni. Például, visszatérve a medence melletti történethez, a bevezetés lehet olyan képek sora, amelyek bemutatják a lányt, amint úszik, és találkozik a szeretőjével — miközben a néző még nem tudja, hogy a lány csapdába akarja őt csalni.
Amint a néző számára világossá válik ez a szándék, megkezdődik a konfliktus. Titkos jelek a rejtőzködő társaknak, az izgalom, hogy vajon az áldozat „beveszi-e” a megtévesztést, végül pedig a nyílt cselekedet — a harc.
A tetőpont az a pillanat, amikor az akció a legélesebb fordulatot veszi, a döntő vagy fordulópont. A történetünkben a fordulópont és a döntő pillanat az lesz, amikor a néző rájön, hogy a támadók nem számoltak minden lehetőséggel — ha a „művelet” simán zajlott volna, a feszültség sem alakulhatott volna ki. Mi akadályozhatja meg a betolakodókat? Lehet, hogy az „áldozat” csődbe ment, vagy előre készült a csapdára: akár az is lehet, hogy ő maga csalta tőrbe „társait”.
A megoldás azoknak a következményeknek az összessége, amelyek a lezáráshoz vagy a cselekmény fordulatához vezetnek: akadályok leküzdése és boldog menekülés nagy mennyiségű pénzzel, a szerető vagy a társak megölése, letartóztatás — mindez csak az író képzeletén múlik.
Hogyan találjunk ötletet?
Az inspiráció forrásai a hősök megalkotásához ugyanazok lehetnek, mint egy szokásos fotózás előkészítése során. Minden fotósnak megvan a maga módszere:
képek nézegetése a Pinteresten;
zenehallgatás, amely segít vizualizálni az elképzelt jelenetet;
filmek, jelenetek vagy képek, amelyeket újra szeretnél alkotni;
utcán látott emberek, akik rendkívüli viselkedésükkel vagy megjelenésükkel felkeltették az érdeklődésedet.
Az általad kedvelt képekből összeállíthatsz egy moodboardot — egy tematikus képkollekciót. Ezzel már megvannak a jelenetek a jövőbeli történetedhez. Már csak azt kell kitalálnod, mi fog történni. Ki ez a szerény lány, aki intelligens arckifejezéssel lép be a könyvtárba? Talán csak külsőleg visszafogott és értelmes, de belül olyan fantáziák uralkodnak benne, amelyek messze túlmutatnak a hétköznapokon? Mi történhet érdekes a fotós sráccal? És mi van, ha egy szellem kezd élni a fényképezőgépében?
Egy érdekes cselekmény kitalálásához használhatod az írók által gyakran alkalmazott sablonokat:
Ellentétek találkozása: Ez az ellentétes típusok találkozása. Például a kocka és a punk, a pap és a sztriptíztáncos, a csavargó és az arisztokrata. Hogyan léphetnek kapcsolatba egymással? Mi sülhet ki ebből a találkozásból?
Hal a vízből: Olyan helyzet, amikor a hős egy furcsa, ismeretlen környezetbe kerül. Például egy irodai tisztviselő a maffia összeesküvés közepén találja magát, egy verekedős srác egy egyházi iskolában, vagy egy szerény titkárnő egy sztriptízklubban.
„Mi lenne, ha?”: Ez egy olyan cselekmény, amely a meglepetés elemére épül. Mi lenne, ha a bárban megismert alkalmi ismerős vámpírnak bizonyulna? Vagy ha egy srác egyszerre két régi barát figyelmét keltené fel? Esetleg egy bérgyilkosnak saját magát kellene megölnie?
Régi történetek új köntösben: Klasszikus mesék modern feldolgozásai, például a „Hamupipőke,” a „Hófehérke,” az „Aladdin,” valamint Shakespeare drámái és a 20. századi Broadway-előadások.
Remix: Olyan történet, amelyben különböző karakterek találkoznak, például Harry Potter és az Atomszőke, Deadpool és Júlia, vagy Super Michael kalandjai a La La Landben. Nem feltétlenül szükséges meglévő hősöket átültetni a történetbe; néha elég, ha csak a típusukat kölcsönzöd.
Átkeretezés: Olyan helyzetek, amelyek különböző nézőpontokból megmutatva új jelentést kapnak. Például egy srác tanúja lesz annak, ahogy egy lányt egy óriás, félelmetes külsejű férfi megtámad. A srác a lány segítségére siet, de később kiderül, hogy a vámpírvadász éppen egy veszélyes boszorkányt próbált ártalmatlanná tenni. Két lány terhességi tesztet végez, mindkettő ideges, mindkettő összeveszik a partnerével az eredmények miatt, mindketten kétségbeesettek… A végén kiderül, hogy az egyikük pozitív, a másikuk negatív eredményt kapott.
A dráma szabályai
Amikor a forgatókönyv elkészült, olvasd át újra, hogy megbizonyosodj arról, hogy a cselekmény teljes és nincs benne felesleges jelenet. Íme néhány drámai alapelv, amely segít elkerülni a kezdő írók gyakori hibáit:
„Csehov pisztolya” — Egy jó forgatókönyvben nincs semmi felesleges: minden jelenetnek és tárgynak szerepe van az eseményekben, és minden történetszálat végig kell vinni. Például, egy romantikus történet forgatókönyvét kaptuk, amely egy lány és az első szerelme kapcsolatát mutatta be. A történet a lány gyermekkorának és az apjával való kapcsolatának leírásával kezdődött, de miután találkozott szerelmével, ez a szál megszakadt, és nem volt hatása a későbbi eseményekre. Javasoltuk az írónak, hogy tegyen be egy újabb találkozást az apával, amikor a főszereplő már felnőtt. Ez segített bemutatni a nézőnek, mennyit változott a lány a tapasztalatai után.
„Occam borotvája” — Ne szerepeltess a cselekményben olyan szereplőket vagy jeleneteket, amelyek nincsenek hatással a fő történetszálra. Például egy romantikus történet forgatókönyvét készítettük elő két szerelmesről, a megismerkedéstől az első intim együttlétig. Eredetileg a forgatókönyvben hét randevú szerepelt, mindegyik más helyszínen és körülmények között. Végül a randevúk számát a szükséges minimumra csökkentettük: alkalmi ismeretség, első romantikus találkozás, második randevú és első csók, harmadik randevú és első intimitás. Ezáltal minden epizód élénkebb és egyedibb lett, és a történet is feszesebbé és kifejezőbbé vált.
„A szerep szabályai” — A hős karakterének következetesnek kell lennie, és cselekedeteinek egymásból kell következniük. Nem helyénvaló, ha a főhősnő az egyik jelenetben könnyelműen viselkedik, a másikban pedig okosan, majd romantikussá válik.
„Az érzelmek egyensúlya” — Nemcsak a hős cselekedeteinek kell következetesnek lenniük, hanem az érzelmeinek is. Az érzelmek legjobban kontrasztban jelennek meg, amikor párosával váltakoznak: szomorúság — öröm, bátorság — félelem, csodálat — csalódás, fölény — aggodalom, harag — bűntudat stb. Például, egy lány sétál egy boltban, ruhákat válogat. Semmi sem tetszik neki, amíg meg nem látja „azt” a ruhát. Hogyan mutathatjuk meg az érzelmeit? Ha kezdetben a lány szomorú volt, de a ruhát megtalálva örömöt, boldogságot érezhet; ha unott volt, akkor érdeklődést, inspirációt; ha csalódott volt, akkor csodálatot stb. Az unottságból a csodálatba vagy a szomorúságból az érdeklődésbe való átmenet viszont nem lenne megfelelő.
Gyakorlati tanácsok
Hogyan szervezd meg a fotózást?
Miközben a forgatókönyvet készíted, tartsd szem előtt, hogy ezt egy fotótörténethez fogod használni. Már a tervezés korai szakaszában vedd figyelembe, kiket hívhatsz meg egyes szerepekre, mely helyszíneket használhatod, és milyen díszletekre és kellékekre lesz szükséged. Első alkalommal korlátozd a modellek és helyszínek számát: például három helyszín és legfeljebb öt modell.
Hol találj modelleket?
A fotótörténet új, érdekes műfaj a filmes stílusban. Az ilyen típusú felvételek javíthatják bármely modell vagy kezdő színész portfólióját, és segíthetnek kitűnni. Ez a munka minden résztvevő számára érdekes lehet TFP formátumban (Time For Prints), különösen, ha kezdő színészeket hívsz meg. Ha azonban reklámozni szeretnéd magad fotósként, a fotózás PR-lehetőségként is szolgálhat, és felkérhetsz Instagram-bloggereket és modelleket, akiknek nagy követőtábora van, hogy szerepeljenek a történetedben.
Hogyan bonyolítsd le a fotózást?
A leghatékonyabb segítség a fotózás lebonyolításában, ha készítesz egy storyboardot. Oszd fel a forgatókönyvet képsorozatokra, és rajzold meg őket, akár vázlatként is: mi legyen jelen a képen, hogyan helyezkedjenek el a modellek. Ez lehetőséget ad arra, hogy gyorsan „megmutasd” a résztvevőknek, milyen képet szeretnél kapni, és a rendezésre — az érzelmekre és a hangulatra — koncentrálhass.
Hogyan mesélj el egy történetet képekkel?
Használj minél több filmes trükköt!
A nagytotálok és a közelik váltakozása átadja a helyzet hangulatát; a mozgásban lévő karaktereket ábrázoló képek dinamikát adnak; a filmes perspektívák nem a modellek megjelenését, hanem az érzelmeiket mutatják be.
Hogyan publikálj egy fotótörténetet?
Annak érdekében, hogy a közönség végig nézze a fotótörténetedet, készíts elő promóciós anyagokat:
hatásos borító;
képkockák a történet kulcsjeleneteiből, de a csavar felfedése nélkül;
rövid leírás a történetről;
ha a történet hosszú, előzetest is publikálhatsz.
A történet közzététele után ne felejtsd el megemlíteni az összes résztvevőt — színészeket, sminkeseket és a csapat többi tagját!
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!