Isten, a foci meg a szemétség

2021-06-29
937 olvasó

A svájciak tegnap nagy küzdelemben, 11-esekkel kipottyantották a franciákat az EB-ről, aminek nyílt színen örülök. Csakis és kizárólag a két sztár, Benzema és Mbappé miatt. Ők azok, akik a mieink elleni döntetlen után arra panaszkodtak, hogy rasszista huhogásokat hallottak a magyar szurkolók irányából. A napnál is világosabb volt, hogy ez nem lehet igaz, részint mert egy hatvanezres tömegben mindenféle zaj és lárma összekeveredik – hacsak nem kezd el egybefüggően üvölteni az egész stadion, mint Fiola Attila góljánál –, részint, mert nem vagyunk rasszisták.

A két sztár tehát kijátszotta azt a kártyát, amit a nemzetközi politikai mainstream adu ászként tartogat a mandzsettájában, és amikor úgy gondolja, nem elég erősek velünk szemben az érvei, lazán előrázogatja. Nem mondom, hogy minden magyar állampolgár a megértés és a tolerancia bajnoka, de ezen a téren csak annyira vagyunk kikezdhetők, ahogy a minket támadók, vagy még annyira sem. Amit tehát a két világsztár tett, az nemes egyszerűséggel aljasság. Miért volt szükség erre a gyerekes megnyilvánulásra, amikor a pályán kifejtett teljesítményükkel simán győzhettek volna? De, mint tudjuk, az nem jött össze, és mert nem éppen úriemberekhez illő módon lenéztek bennünket, azt próbálták elhitetni a világgal, hogy fajgyűlölők vagyunk. Még egyszer mondom: ez aljasság.

Benzema egyébként az ilyen, sportemberhez nem illő viselkedésben, finoman szólva is tapasztalt. A Realnál is voltak „ügyei” és a francia válogatottból sem ok nélkül maradt ki egy időre, de a játéktudása alapján azért lehet őt szeretni is. Én nem ezek közé tartozom. Nekem fontos a sportoló emberi kisugárzása, mert ugye Akhilleusz is egy brutális gyilkos volt, a csatatértől távol mégis esendő emberként, szeretni valóan viselkedett. Pontosan ez a lényeg: a focisták viselkedjenek szeretni valóan, és ne piszkoskodjanak.

Úgy látszik, a Jóisten is szereti a focit, mert azok után, ami a franciák tegnapi Svájc elleni meccsén történt, egyértelműen erre lehet következtetni. Akik nem látták a küzdelmet, azoknak elmondom, hogy Svájc vezetett 1-0-ra, aztán kihagyott egy 11-est, mire a franciák néhány perc után megfordították az állást, és a vége előtt tizenvalahány perccel elhúztak 3-1-re. Ép ésszel ezek után már senki sem fogadott a svájciakra, de ők a rendes játékidőben előbb szépítettek, aztán az utolsó percekben ki is egyenlítettek, majd a hosszabbítást átvészelve a tizenegyespárbajban legyűrték Franciaországot. Az utolsó, sorsdöntő büntetőt Mbappé hagyta ki.

Nem szégyellem kijelenteni, hogy sosem örültem még kiesésnek ennyire (leszámítva persze a hollandok kipottyanását, mert akkor is mintha hájjal kenegettek volna), mert a Jóisten látványos módon szolgáltatott igazságot: úgy büntette meg a nagyképűséget, hogy előbb fölemelte, aztán meg porig alázta. Ráadásul mintha ezt előre megírt forgatókönyv szerint tette volna, úgyhogy számomra mindez egyértelmű bizonyíték Isten létezésére, igazságosságára, és arra, hogy bár sokan azt hiszik, ő sohasem ver bottal.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL