Új kifejezés lopta be magát nyelvünk migránskerítésektől mentes anyaterületére, ez pedig nem más, mint a cselendzselés. Arról ugyan lehetne vitatkozni, hogy fonetikusan, vagy hermetikusan kéne-e írni, de szerintem már olyan mélyen beásta magát a hétköznapjainkba, hogy egyszerűen muszáj az előbbit választanunk.
Ha valaki nem tudja, ez a fogalom a teniszből lógott meg, ahol az erősen vitatott ütések – kint volt vagy bent volt – eldöntéséhez mostanság igénybe lehet venni a csúcstechnikát. Ez egy számítógépes animáció alapján működő eljárás, amely a becsapódás helyére ráközelítve meg tudja ismételni a labda röppályáját. Mivel a nagyítás szinte mikroszkopikus mélységig hatol, akkor is látszik, hogy a labda csípte-e a vonalat, ha csak néhány milliméterről van szó. Maga a technika egyelőre még költséges, így csak a nagyobb teniszversenyeket színesítik vele, de fogadni mernék, hogy hamarosan bárki vehet majd magának ilyen gépet néhány dollárért az Aliexpressen.
A kifejezés tehát lemászott a teniszpályák salakjáról és keresi a helyét a nap alatt. Nyilván csak metaforikusan lehet használni, de ez senkinek ne okozzon gondot. Meglátásom szerint, akit megcselendzselnek kénytelen precízen, pontosan megismételni azt a tevékenységet, amivel vitát váltott ki. Vegyük például azt a szituációt, amikor a kollégánk megpróbájal belehajítani a szemetet a kosárba, de mellédobja. Ekkor kell az illetőt megcselendzselni, hogy menjen oda, vegye föl a szutykot és ismételje meg vele a mutatványt. Ha sikerül neki, miénk a pont, ha nem, akkor legalább maceráltuk egy kicsit.
A megcselendzselés azokra is jótékony hatást gyakorolhat, akik tévedhetetlennek hiszik magukat. Az ilyen alakok olyan magabiztosak, mintha őtőlük származna a mennybéli Atyaúristen, ám ha rájuk kérünk egy cselendzset, kénytelenek lesznek precízen és lassítva végigvezetni bennünket azokon az okfejtéseken, amelyek fölött könnyedén átsiklanak. Bizonyítsák be, hogy amit mondanak, logikailag meg egyéb szempontok szerint is csípi a vonalat, mert ha nem így van, kénytelenek elkönyvelni maguknak a presztízsveszteséget.
Szóval a cselendzselésben rengeteg lehetőség rejlik, én legalábbis használni fogom. Nagy kár viszont, hogy jellegénél fogva erősen korlátozott számú lehetőség áll belőle rendelkezésünkre, így fennáll a veszély, hogy igazságkérő, igazságbizonyító alkalmainkat olyan esetekre pazaroljuk el, amikor pontosan tudjuk, hogy tévedtünk. De ez ne legyen gátló tényező, mert a velünk szemben álló félre helyezett pszichikai nyomás akkor is megéri.
Csak nehogy engem is megcselendzseljen valaki emiatt a kijelentésem miatt.
