Kisvárosi történet

2015-11-11
606 olvasó

Nem könnyű elvált szülők gyermekének lenni, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a bűnözők is ezzel szoktak védekezni a bíró előtt. Ők a közkedvelt itt a piros, hol a piros játék helyett az itt a papa, hol mama játékra hivatkoznak, mint életük megrontójára. S valóban zavart kelthet a gyerek lelkében, ha egyik nap a papa ócsárolja a mamát, másnap a mama szapulja a papát, s mindketten újabbakkal tetézik régi sérelmeiket. Melyik oldalra álljon a gyerek?

Különösen nehéz dönteni, ha az elvált szülők perpatvarában a politika is szerepet kap. Miként az megtörtént egy Pest közeli kisvárosban. A papa – kétségtelenül a magyar eszmék híve, a magyar sors bajnoka – gyermekeit is hazafias szellemben nevelte, s ez ellen a mamának sem volt kifogása. Egészen addig, míg életébe be nem libbent egy ballib, aki elszerette őt hitvese elől.

Azt még csak tudom, hogyan lehet megszeretni, azt már kevesbé, hogyan kell elszeretni valakit. Elzavarni, azt igen. De elszeretni? Mindegy, a tények szerint van ilyen. Tehát egy balliberális egyén elszerette egy jobb oldalon helyezkedő úriember feleségét. Így aztán a gyerekek is ugrándozhattak jobbról balra, balról jobbra. Hol itt voltak, hol ott.

Amikor az eset történt, éppen a mamánál voltak, a papa szerint a kelleténél hosszabb ideig. Gondolom úgy vélte, egy idő után már hatni kezd az agymosás. Ezért aztán felhívta a mamát, hogy azonnal hozza vissza a lurkókat.

Ez megtörtént, ám a dolog balul sült el, illetve a ballib egyén pisztolya sült el válaszként egy előrántott késre. Mindkét fegyver a gyermeknevelés elengedhetetlen kelléke. A gyerekek hallgatnak a fegyverek árnyékában, a szemtanúk még a történtek helyszínét is máshova képzelik. Csak abban értenek egyet, hogy két lövés is eldördült, felverve a település esti csendjét.

A kisváros lakói élvezik a történteket. Végre egy esemény, amiről nem a bulvársajtóból értesülnek, hiszen a szemük előtt zajott le, még akkor is, ha éppen hátat fordítottak. És nem cirkusz, ami nem kell a népnek amíg van kenyér. Ez kérem a valóság bohócruha nélkül. Erről hosszú ideig lehet beszélni, sőt vitatkozni is szükségszerű, hajbakapni, pártot fogni, balra állni, jobbra húzni. Mert valakinek igaza van, márpedig az igazság mellett, ha törik, ha szakad, ki kell állni. Jobbra vagy balra. Itt is van egy kis igazság, ott is van egy kis igazság, mindet nem vitte magával Mátyás király a sírba.

A gyerekeknek, akik közeli szemtanúi voltak a perpatvarnak, feltehetőleg még nincs kialakult politikai állásfoglalásuk, ezért ők más színben látják az eseményeket. A papa veszekszik a mamát elszeretővel, és nyilván úgy vélik, mindez miattuk, értük történik. Úgy is mondhatnám, a jövő érdekében. Elvégre ők a jövő. A jövő nemzedék, amelyiknek választani kéne a papa meg a mama között. S közben fogalmuk sincs arról, hogy az is hazudhat, aki igazat mond, és néha az is mondhat igazat, aki hazudik. Csak azt nem tudják, azt nem értik, a lőfegyver vagy kés fog dönteni ez ügyben.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Bányai Tamás

Budapesten született 1946-ban. Eredeti szakmája betűöntő. Negyven évig élt Amerikában, ahol több mindent kipróbált több-kevesebb sikerrel. Három novelláskötete, két regénye jelent meg. Az ezredforduló után visszaköltözött Budapestre, ahol 2017. április 3-án tragikus hirtelenséggel elhunyt.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL