Kórháztűz van, babám!

Kórháztűz van, babám!

2021-04-06
834 olvasó

Azt hihetnénk, aki képes arra, hogy járjon-keljen a világban, és ezt azon a módon tegye, amely a közfelfogás szerint normálisnak minősül (értsd: felöltözve, többé-kevésbé betartva a közlekedés szabályait), mindemellett pedig képes arra is, hogy pénzt keressen, vagyis eltartsa magát, alapvetően rendelkezik bizonyos szintű és mértékű józan ésszel.

Az, hogy mi a józan ész, sajnos magyarázatra szorul. Például, ha belátjuk, hogy a felénk százhússzal robogó gyorsvonat erősebb, és nem próbáljuk meg lefejelni, az egyértelműen józan észre vall. Aki erre a fejét felkapva azt mondja: de hát miért ne, kimutatható módon hiányt szenved ebből az intellektuális képességből, amelyet akár a megfontoltság, a felelősségérzet és a közösségi szellem együttes lecsapódásának is nevezhetnénk, mert mindez együtt és külön-külön is olyan magasabb szintű, képzettársítással áthatott gondolkodást kíván, ami a civilizált ember számára többé-kevésbé evidens. Nem tudatosan keressük, hanem ösztönösen érezzük a józan ész meglétét, és ez vagy készség szintjén megy, vagy sehogy, függetlenül attól, hogy diplomások vagyunk-e vagy tanulatlanok.

A józan ész észrevétlen, de hasznos társ, ám ha egyszer tanúbizonyságot tett a jelenlétéről, többé már nem kell foglalkoznunk vele. Biztosak lehetünk benne, hogy amíg nem isszuk le magunkat a sárga földig, nem fogjuk lepisálni a konnektort, vagy virtusból megenni zsilettpengét, ám ha az ilyen és hasonló témák, előhozzák belőlünk a kérdést: de hát miért ne, a vonzáskörzetünkben bármi megtörténhet. Ad abszurdum az is, hogy covidos betegként a kórházban fekve megpróbálunk rágyújtani a kórteremben. Ennél látványosabb példája nem nagyon létezik a józan ész univerzumszintű hiányának, mert a hír jelen esetben mellőzi a modern kor által megkövetelt hatásvadászatot: a hatvani kórház egyik koronavírusos betege tényleg cigarettára gyújtott a kórteremben, miáltal lángba borította a teljes berendezést.

Joggal mondhatnánk, hogy szellemi síkon ez valahol a Marianna-árok, de legyünk óvatosak. A múlt és benne a történelem számtalanszor bebizonyította már, hogy a józan ész nemléte az abszurd történések olyan láncolatát hozza létre, amely önmagát gerjesztve, megállíthatatlanul terjeszkedik. Ha valaki egy vasrúddal hatalmasat csap a saját fejére, a szemünk sem rebben, de egy ilyen kórházfelgyújtás érdeklődést kelt, bár ez is csak ideig-óráig. Tudjuk, látjuk, hogy a józan ész hiányát szenvedők tábora mennyire népes, így szinte biztos, hogy szériában jönnek majd az újabb rekordok.

De most még ez a pasas a bajnok, már ami az őshülyeséget illeti, bár a trónja veszélyesen billeg: ma reggel fölbukkant egy másik hír, hogy a Margit-kórházban is kigyulladt egy kórterem. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, az is a bagó miatt.

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL