Olvasom a döbbenetes hírt, hogy tartós hiánycikk lesz a Pilóta keksz. Az okok mellékesek, mert a tény, hogy mostantól bizonytalan ideig nem rágcsálhatjuk ezt az édességet, minden magyarázkodást zárójelbe tesz. Bár azt azért nem árt megemlíteni, hogy a gyártó készlet- és csomagolóhiányra hivatkozik.
Mindegy ez most már. Pilóta keksz nélkül nem lehet teljes életet élni, mert bár számos finomság tör a babérjaira, ez a mi, tipikusan magyar édességünk. Talán még a Balaton szelet és a Túró Rudi rúg mellette labdába, de akik hozzám hasonlóan a kávét, teát nem képesek elképzelni nyalánkság nélkül, azok a Pilóta kekszre esküsznek.
Azt mondják önök erre: csigavér, pajtás, Albert keksz is van a világon, meg Győri Édes, vagy Háztartási, amit hasmenés esetén javallott magunkhoz venni, de ezek csak részben fedik le a bennünk megfészkelt hiányérzést. A Pilóta nemzeti kincstárunk egyik féltett darabja. Nincs olyan édesszájú magyar ember, aki ne kóstolta vagy habzsolta volna életének egy bizonyos szakaszában, éspedig alkalomhoz illően, önfeledten. Munkahelyen, otthon, vonaton és nem utolsó sorban repülőn egyaránt trendi volt fogyasztani, és amikor az ember kibontotta a henger alakú csomagot, pontosan tudta, mire számíthat.
Jelentőségében ez az édesség felér a Dobos tortához vagy a Rigójancsihoz és még sorolhatnám. Nem beszélve arról, hogy szittya magyar gyerekként elvi okokból sem vehetünk a szánkba külföldi kekszet, ha ott van a kezünk ügyében a Pilóta. Megbízható, biztos pont volt az életünkben, egészen mostanáig. És az sem mellékes, hogy mindenkinek van ugye, egy-két olyan kedves emléke, ami ehhez a finomsághoz kapcsolódik. Ezt majszolgattuk a randevún, vagy ha a vizsga előtti drukkban feljebb kellett tornázni a hirtelen leesett vércukor szintet. Utazáskor, munkahelyi kávészünet alatt mindig ott volt a kezünk ügyében, és mi azzal a magától értetődő természetességgel nyúltunk érte, ahogy manapság a mobiltelefonunkat csuszatoljuk.
Nem lenne meglepő, ha a Pilóta önálló cikkelyként szerepelne a Ki Tudja Hányadszor Módosított Alaptörvényünkben, precízen kifejtve, hogy minden magyar embernek elidegeníthetetlen joga van fogyasztani, függetlenül nemre, iskolai végzettégre vagy politikai hovatartozásra. De amikor erre alkalom kínálkozott, nem éltünk vele, és most már késő a bánat. Pilóta egy darabig biztosan nem lesz, akár el is sirathatjuk, vagy lógó orral, fanyalogva kereshetünk valamit a pótlására.
Tanácsot, ötleteket ez ügyben nem adhatok, de ha önöknek van, ilyesmit azért elfogadok, mint például azt is, hogy ha tudnak egy még működő Pilótakeksz-lerakatról, azt jelezzék nekem. Csak egy cím kell, és már röpülök is oda, mégpedig, hogy stílszerű legyek, hangsebességgel.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!