Nem kell mindig annyira boldognak lenni!

Fazakas Péter filmje arról, hogy tulajdonképpen miért nem akarunk boldogok lenni. A Ványa bácsi – Buborékkeringő A magyar kultúra napján, január 22-én lesz látható a Dunán.

Hajdanán, a rendszerváltás éveiben Esterházy Péter azt találta írni a Hitelben közzétett egyik esszéjében, hogy most végre eljön az az idő, amikor az irodalom majd azzal foglalkozik, amivel foglalkoznia kell: saját magával. Sajnos nem bizonyult látnoknak, az elmúlt harmincöt év tapasztalata az, hogy – legyen szó irodalomról, filmről, zenéről – újra és újra belegabalyodunk a mi kis közép-európai valóságukba, a művészetet mifelénk még mindig inkább a politika, a történelem tematizálja, mint az emberi lét általánosabb kérdései.

Nos, ennek fordít hátat Fazakas Péter a Ványa bácsi tévés adaptációjával. A történet fő kérdése: miért nem vagyunk boldogok, ha csak rajtunk múlik?

Csehov régóta kedvelt szerzője a hazai színpadoknak, a nyolcvanas években például a darabjain keresztül olyan jól el lehetett mondani, hogy milyen rossz és kilátástalan is nekünk itt élnünk, ahol élünk. Amikor meghívást kaptam a Ványa bácsi – Buborékkeringő bemutatójára, kicsit féltem, hogy ez lesz megint. Úgyhogy volt okom meglepődni.

Fazakas rendezése átgondolt mű, amelynek komplexitását a következőek adják: a csehovi szöveg értelmező átirata, a tudatosan felépített szimbólumrendszer, a finom filmes utalások és a színészi alakítások.

Csak semmi politika!

A film televízióra készült, de még véletlenül sem egy iskolatévés átdolgozásról van szó. Somogyi György szövegíró és Fazakas Péter egy, a csehovi darab szellemiségét tükröző filmszöveget hozott létre. Mivel televízióra készült, mentes az egyébként oly divatos trágárságtól, mégis plasztikus, a beszélt nyelvhez közeli, és szellemes.

A gyártó Megafilm szóvivője a premieren fontosan tartotta elmondani, hogy a cselekményt a rendszerváltás utáni Magyarországra helyezték át. Ennek magyarázata számomra elsőre nem volt kézenfekvő, hiszen ez a koncepció mai környezetben is megállta volna a helyét. Végül is két okot tudok feltételezni. Az egyik, hogy a történet szerint a család elszigetelten él, a hírek is késve érnek el hozzájuk, ami a szélessávú internet és az okostelefonok világának ábrázolásával számos problémát vetne fel. A másik, hogy így a cselekmény már-már napjainkban játszódik, ám nem kínálkozik fel az aktuálpolitizálás lehetősége. Továbbá – noha a rendezés valóban kerüli a politizálást is, a történelmieskedést is – a vázolt konfliktusokat a magyar történelem egy olyan rövid időszakába helyezi, amikor az ország – ahogyan az ábrázolt karakterek is – egy korszakváltás határára érnek, dönteniük kell: maradnak a régiben, vagy mennek tovább? A kérdésre egyedül a legfiatalabb családtag, Szonja felel a többiektől eltérően.

A kor ábrázolására egyébként nem gyúr rá a produkció. Néhány hordozható CD-lejátszó, bútor, a gazdaság egy-egy félreeső pontján rozsdásodó Vörös Csillag traktorok mutatják csak, hogy hol is vagyunk. Nem ez a lényeg!

A kút, amely tükör

Hosszú is volna a film valamennyi sorolt szimbólumát végig venni, meg nem is szeretném elvenni a nézőtől a rácsodálkozás örömét, ezért csak néhányat próbálok itt értelmezni. Egyfelől mert jól mutatják, Fazakas Péter filmnyelve mennyire következetes, másrészt közelebb vihetnek bennünket a mű alaposabb értéséhez.

Először is, látni a filmbeli történet teréül szolgáló panzió bejárata előtt egy régi medencét, amely kettős jelentéssel bír. Akár egy kút, találkozási pontként szolgál: Jákob és Ráhel, Izsák és Rebeka, Jézus és a szamariai asszony – ezek az ó- és szöveghelyek jól mutatják, a kút mennyire régi és fontos jelkép. Öreg, kitöredezett medencéről van szó, mintha a Római-part egy ottfelejtett részlete lenne, vagy az aligai pártüdülő maradványa, amelyet a ház lakói néha mégis úgy ülik körül, mintha IGAZI fürdőmedence volna. Medencévé hazudják az épület előtti jellegtelen létesítményt, amely nem csak kút: tükör is. Amikor a szerelmes Szonja pillant ki az ablakból, a telihold csodás képe tükröződik benne, a többiek számára zavaros és koszos, csak a benne felejtett rengeteg falevél és rovar látszik. Mintha a víz rendezésre, kitakarításra váró életüket tükrözné vissza.

Fekete és fehér. Unalomig ismert jelkép, de Fazakas csavar egyet a jelentésen, ami Léna és Szonja közös jelenetében válik nyilvánvalóvá. Szonja (Martos Hanga) emós lányként jelenik meg ebben az ábrázolásban: sötét haj, barna szem, tetőtől talpig fekete ruha, dark zenék. De a szíve tele reménnyel és szerelemmel, amelyet a doktor (Szabó Győző) iránt érez. Léna, Szonja apjának új felesége (Czakó Julianna) szőke, kék szemű, könnyű, színes nyári ruhákban jár, reggelente fut – és kiégett, cinikus. Nem véletlen, hogy a valamennyi férfit megőrjítő Léna hívatlanul tör be Szonja világába, a sejtelmes, elsötétített szobába, amelynek a faláról – mintha gonosz erők figyelnék a történéseket – egy ijesztő női arc képe pillant le. Léna megkísérti Szonját, hogy aztán a jóságos barátnő képében kiölje belőle a szeretet és a remény maradékát. „Én azt kívánom neked, őszinte szívemből, hogy te boldog legyél” – mondja neki szinte sírva, önmagát sajnálva, pedig az igazság az, hogy irigyli Szonja reményteli romlatlanságát. Világos üti a sötétet.

Bikák. Még a magamfajta urbánus fickók is tudják, hogy a bikákat mindig a tehenektől külön zártan tartják, és ebből a zárt szó különösen fontos. A bika veszélyes. De nem ebben a filmben, itt szabadon és nyugodtan legelésznek, és még az életét a négy fal között élő Jakab is el tudja őket riasztani egy egyszerű „nana!”-val. Miért? Mert nem valódi bikák. Szimbólumok. A birtokon élő Ványa (Görög László) és Csimi (Bede-Fazekas Szabolcs) jelképei, a két öregé, aki ártalmatlanok már mindenre és mindenkire. Ez a szimbólum akkor kap komikus értelmet, amikor a Léna által elutasított Iván szerelmi frusztrációjától hajtva letépi a falról a hajdani, sokat dicsért és büszkén emlegetett tenyészbika fejét, azt a saját magáéra húzza, hogy abban őrjöngjön.

Krokodil Dundee Magyarországon

Fazakas Péter Ványa-adaptációja tele van filmes utalásokkal. Ismét kerülném a szpojlerezést, de néhányat meg kell említenem, mert ezek is jól példázzák, mennyire kidolgozott műről van szó.

A doktor a film negyedik percében tűnik fel először. Egy terepjárón érkezik, de meg kell állnia a gazdaság mellett, mert egy bika áll keresztben az úton. Nem kell sokat töprengeni, hogy a néző előtt megjelenjen az első Krokodil Dundee-film „bandzsítós” jelenete. A poént a rendező megismétli a film végén, ám ekkor már olyan többletjelentéssel, ami kitörő nevetésre ingerel. Nem lövöm le a poént.

A nézőnek visszatérően az az érzése, hogy a Szervét Tibor által alakított Jakab megszólalásig hasonlít David Suchet Poirot-jára. Nem tévedünk, a film végén a hasonlóság értelmet nyer. De nem lövöm le a poént.

Amikor Léna már behálózta Szonját, és a lány feltárja érzelmeit, bevallja a doktor iránt érzett szerelmét, Léna elé tart két körömlakkot, egy kéket és egy pirosat. „Válassz! Ha a kék, maradsz a világodban. De ha a piros…” Ismerős? A poént viszont nem lövöm le.

És végül: a lakókocsi. Léna elutasítja Ványát, ugyanakkor – a férjét megcsalva – elveszi azt, akit Szonja a legjobban szeret: a doktort. Találkozásuk egyszeri, és egyikük számára sem fontos, kizárólag a nyers vágy hajtja őket. Egy lakókocsiban lesznek egymáséi, és a találka ábrázolásán nehéz volna nem észre venni, hogy Kusturica Cigányok ideje című alkotásának egy jelenetére utal. Abban a filmben a Milánóba újonnan hozott, prostitúcióra ítélt lányokat „törik be” ezzel a brutális módszerrel: akaratuk ellenére közösülniük kell a galeri valamennyi tagjával. Talán nem véletlen, hogy a doktor, aki egy korábbi jelenetben így oktatja Ványáékat: „tisztesség, szépség – múlik a világból elfele, uraim”, szóval hogy ez a doktor ilyen körülmények között teszik magáévá Lénát.

Angyal a tornácon

Ha eddig jól csináltam, akkor talán kiderült, Fazakas Péter valójában nem is egy Ványa-adaptációt akart csinálni, inkább a darab felhasználásával arról beszélni, amiről Csehov is beszél. Az életünkről.

Ehhez bátorság kell. Igen, merész dolog szembe nézni önmagunkkal, és kimondani, miért vagyunk esendőek, sebezhetőek, vagy éppen hülyék és gonoszak, ha nincs kire fogni, sem megszállókra, idegen hatalmakra, sem elnyomókra, rossz politikai vezetőkre, sem történelemre, sem politikára.

Mindehhez kitűnő partnereket választott. Szervét Tibor meggyőzően hozza Jakab tenyérbemászó, elviselhetetlen karakterét, Szabó Győző minden „szabógyőzőségét” kamerán kívül hagyta, borostás, atlétatrikós alakja teljesen hiteles a doktor szerepében (akikről egyébként a film végéig nem sikerült eldöntenem, orvos-e vagy állatorvos – talán nem véletlenül). Görög László tökéletesen megértette Iván figuráját, amelyet játéka hol sajnálatra méltóvá, hol nevetségessé tesz, a Mária szerepében feltűnű Csarnóy Zsuzsa és Bede-Fazekas Szabolcs alakítása pedig rendkívül plasztikusan ábrázolja egy ilyen „panzió” (vendég egy sincs benne) atmoszféráját. Czakó Julianna és Martos Hanga meghívása a produkcióba egyszerűen telitalálat.

Molnár Piroska! Az általa megformált Rozáliát nevezhetnénk afféle rezonőrnek is, de jóval több. Ahogy ül a tornácon vagy az étkezőben, de mindenképp háttérben, alig láthatóan hungarikumnak számító otthonkájában, és nem folyik bele az eseményekbe, mégis mindig mindenben jelen van, már-már valamiféle spirituális kísérőként tűnik fel. Keveset mondd, de az üt.

Szóval van itt egy film. Nem szenzációs dologról akar beszélni, csak az emberi létezésről. És közöl néhány olyan gondolatot, ami ott zakatol az ember fejében még a vetítőből kilépve is. Sőt másnap reggel is. Például amit Iván mondd zárszóként: „rájöttem, hogy nem kell mindig mindenkinek annyira boldognak lenni”. Hasznos útravaló a fogyasztói világban, amelyet áthat a média kontrollja és az ezotéria mérhetetlen hülyesége.

A Megafilm gyártotta, és január 22-én 21 órától lesz látható a Dunán.

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:

• Mohai Öcsi
• easy

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!

Regénytár Minőség